Kevés olyan film van, amire azt tudom mondani: kiválóan megcsinálták, de soha többé nem akarom látni. Az Eden Lake – Gyilkos kilátások pontosan ilyen. Michael Fassbender és Kelly Reilly erőteljes alakításai egy olyan világba vezetnek be, ahol a gonosz nem maszkot visel, nem természetfeletti, és nem is kimondottan bonyolult. Csak egyszerűen... valóságos.
A film nyers és kegyetlen, és talán éppen azért működik ennyire, mert túl közel jön. A történet nem ad kapaszkodót, nincsenek igazi hősök, nincs feloldozás – és nincs hollywoodi happy end sem, de hát az életben sincs mindig. Az Eden Lake kegyetlen tükröt tart elénk, és megmutatja azt az oldalt a társadalmunkból, amit a legtöbben nem akarunk látni – vagy elhisszük, hogy „már nem ilyen a világ”. Pedig de.
A karakterek meglepően árnyaltak. A fiatalok – akik elsőre egyszerűen csak „rossz gyerekeknek” tűnnek – fokozatosan tárják fel a háttérben húzódó erőszakot, mintát, elhanyagoltságot és félelmet. Mindez nem menti fel őket, de érthetővé teszi a cselekedeteiket. És ez talán még ijesztőbbé is teszi az egészet. A film atmoszférája végig fojtogató: a természet közelsége ellenére sem tudsz levegőt venni, mert tudod, hogy valami nagyon rossz történik – és nem fog megállni. A feszültség végig ott lüktet a háttérben, és nem enged, míg végül egy olyan végkifejletet kapsz, ami nem feloldoz, csak letaglóz.
Az Eden Lake nem a szórakoztatás eszköze. Inkább egy tükör, amibe kényszerítenek, hogy belenézz. És ha megtetted, utána nem tudsz ugyanúgy nézni az emberekre. Ez a film pontosabban írja le a társadalmunk sötét oldalát, mint azt sokan szeretnénk beismerni. Fájdalmas, őszinte és zsigeri élmény – és pont ezért fontos. De újranézni? Soha többé.
82 Gyilkos kilátások (2008)
Egy fiatal pár, Jenny (Kelly Reilly) és Steve (Michael Fassbender) elhatározzák, hogy a hétvégét mindentől távol, kettesben töltik az Eden-tónál. Steve szeretné megkérni Jenny... több»
Szereplők: Michael Fassbender, Jack O'Connell, Kelly Reilly, Thomas Turgoose, James Burrows
