Fogalmam sincs már hányszor néztem meg ezt a filmet. Pocsék a kép, a hang, néhol rossz a felirat, a főszereplő becenevét idétlenül fordították (RV [kiejtve: Árvi] - Race Victory magyarra VGY [kiejtve: pfűűű nem írom le!] - Verseny Győzelem, bizarr!), mindezen negatívum ellenére nem telik el olyan hét, hogy bele ne pillantanék. Néha csak egy jelenet, vagy egy dal, de már fel is dobta a napomat.
Minden benne van, ami egy jól megcsinált maszalá filmhez kell, ugyanakkor teljesen nyugati környezetben játszódik (New York mint olvasztótégely tökéletes), emiatt nem is kell kisokost magunknál tartani, hogy némely indiai utalást megértsünk. Mert ilyen ebben a filmben nincs.
Rajveer (Saif Ali Khan) ugyanolyan élhetetlen fickó, mint bármelyik new yorki, csak elképesztő jól tud vezetni. Hariprasad Dhirubhai 'Harry' Patel (Javed Jaffrey: imádom!!!) egy a kismillió hindu taxisofőr közül, csak éppen tudja mitől döglik a légy, és hogy kell egy senkiből versenypilótát faragni. Radhika Shekar Rai Banerjee (Rani Mukherjee) neve hosszúsága ellenére igyekszik kikerülni sznob családja bűvköréből, bár zongorázni nagyon-nagyon szeret. Egyetemre jár, és próbál minél önállóbb lenni. Ennek a három embernek a sorsa egyetlen közös taxiutazás (vagy inkább száguldás) során egy életre összefonódik.
Harry pilótát csinál Rajveerből, aki lendületből beleszeret Radhikába, és elég hamar le is veszi a lábáról (az első futamgyőzelme elég hozzá). Aztán eltelik tíz év, két fővel gyarapodnak, kisfiú, nagyobbacska lány, és egyszer csak vége szakad az álomi életnek, a sorozatos győzelmeknek.
A sztori elcsépelt, tucatszor megfilmesítették, minden országnak van egy hasonló filmje, ez mégis valahogy annyira a szívemhez nőtt, hogy folyton újranézem.
A dalok frenetikusak. Az egyik egy olyan zongoratétellel kezdődik, amit azóta is próbálok levadászni, mert mintha egy Mozart zongoradarab része lenne, de lehet, hogy csak képzelődöm.
A szereplők viccesek, szerethetőek (Saif Ali Khannak abszolút bejön a léha és könnyelmű figura, aki nem akar felnőni, és ez akkor is így van, ha már két gyerek apja), a dialógok meg folyton megnevettetnek. A legjobb szövegeket persze Harry kapja. Javed Jaffrey amúgy is elsősorban komikus, a humorforrást máshol is ő szolgáltatja (tetszett a 3 Idiotsban is, bár a Salaam Namasteban elfuserált Krokodil Dundee-ként annyira nem jött be).
