A film, amelyre úgy emlékeztem tavalyról, hogy a Saul fia fő vetélytársa volt az Oscar-gálán. Természetesen nagyon örültem, mikor hazánk jelöltje nyerte el a Legjobb idegen nyelvű filmért járó díjat, ám ma sikerült megnéznem a Mustangot, s azt kell mondanom: ez a film méltó vetélytársa volt Nemes Jeles László alkotásának.
A Mustang egyszerű eszközökkel és történetmeséléssel rendelkezik, mégis ahogyan az üzenetet átadja a nézőnek az valami elementáris, miközben pedig egy percre sem válik didaktikussá. Adva van öt lánytestvér valahol Törökországban (nagyon messze Isztambultól), akik élvezni akarják az életet. Csakhogy egy pletykának köszönhetően erkölcstelennek bélyegzik meg őket, s a családjuk a konzervatív értékrendet hívja segítségül: az otthonuk egyre inkább egy börtönhöz kezd hasonlítani, miközben a nagymama és a nagybácsi (ők nevelik az öt lánytestvért szüleik halála miatt) azon fáradozik, hogy kiházasítsák a leányzókat, ha kell, erőszakos módon is akár. Ahogy arra számítani lehet, az öt főbb szereplő más-más módon reagál erre az egész szituációra, a belenyugvástól kezdve a lázadásig. Kellőképpen lehangoló, nem igaz? Bizony, ez a film nagyon nyomasztó, a vége mégis felemelő lesz, nem is akárhogy!
Ha egy iszlám kultúrkörből származó történetet látunk filmen, európai fejjel hajlamosak lehetünk azt azzal vádolni, hogy csak a rossz oldalát mutatja meg ennek a világnak (pl. férfi uralma a nő fölött, kiszolgáltatosság, stb.). Ilyen szempontból a Mustang sem kivétel, de én úgy látom, hogy mindez szükséges ahhoz, hogy már-már katartikus hatást váltson ki a végén, hiszen ahogy haladunk előre, annál bicskanyitogatóbb dolgok történnek a lányokkal (csak annyit mondok: házasság és rácsok), mígnem épp a legfiatalabbnál telik be a pohár, s szánja rá magát az igencsak veszélyeses elhatározásra. És ilyen szempontból valóban nagyon találó a cím (s nagyon jól tette a hazai forgalmazó, hogy nem változtatott rajta), hiszen a lányok épp olyanok, mint az amerikai filmekből megismert vadló: nem szereti, ha be akarják törni, ahogy a fiatal hölgyek sem akarják elfogadni a rájuk váró sorsot, mindkettő a maga szabadságáért akar küzdeni.
Az öt fiatal (és gyönyörű) lány olyan mértékű szimpátiát ébreszt a nézőben, hogy egészen a végkifejletig csak drukkolni tudunk nekik, főként azután, hogy bekövetkezik az elkerülhetetlen katasztrófa. Az pedig, hogy végül éppen a legfiatalabb lánynak adja a rendező azt az erőt a kezébe, amellyel meg tudja menteni saját sorsát, tökéletes döntés volt, a karakteren végigkísérhetjük a jellemfejlődést, miközben végignézi, ahogy nővérei életéről olyan emberek döntenek, akik már-már beteges módon ragaszkodnak az elavult hagyományokhoz.
A film minden egyes tartalomleírása megemlíti a gonosz nagymamát, aki megzabolázza a lányunokáit, én azonban elsősorban nem a nagymamát vetem meg ebben a történetben, hiszen ő csak azt az utat építi ki az unokáinak, amelyen neki is végig kellett járnia, számára ez teljesen természetes és az egyetlen sors, amelyet egy nő beteljesíthet. Számomra, a nagybácsi képviseli azt az elvakult (és már-már aljas) karaktert, amely a lányok végzetét jelenti.
Vélek némi hasonlóságot felfedezni a Mustang és az Öngyilkos szüzek között, bár már csak az amerikai és az iszlám kultúrkör különbségei végett sem lehet egy lapon említeni a két történetet, ám a kalitkába zárás, az ösztönös szexuális vágyak erőszakos visszafojtása azért mind a két történetben erőteljesen van jelen.
A Mustang valóban egy nagyon jó film, érdemes rászánni az alig több mint másfél órát, hiszen nagyszerűen mesél el egy komoly történetet, miközben a végén egy igazi, életigenlő drámává válik! Közel tökéletes!
82 Mustang (2015)
Egy észak-törökországi faluban Lale és négy lánytestvére hazafele tart az iskolából, eközben ártalmatlan játékot űznek a helyi fiúkkal. Azonban a játék olyan pletykát... több»
Szereplők: Günes Sensoy, Doga Zeynep Doguslu, Ilayda Akdogan, Tugba Sunguroglu, Elit Iscan
