A Jurassic Park nem egyszerűen egy film, hanem egy filmes korszakhatár. Az a mozi, ami után a világ azt mondta: „oké, innentől minden lehetséges a vásznon.” Spielberg itt nem csak dinoszauruszokat hozott vissza a kihalásból, hanem konkrétan feltalálta a modern blockbuster egyik legtökéletesebb formáját: csoda, feszültség, kaland, horror, tudományos para és gyerekkori ámulat egyetlen elegáns csomagban. És a legdurvább, hogy a film még ma is úgy működik, mintha tegnap forgatták volna.
A sztori alapból zseniális egyszerűségű: egy milliárdos őrült (John Hammond) feltámasztja a dinoszauruszokat, csinál belőlük vidámparkot, majd meghív pár szakértőt, hogy mondják rá, hogy „igen, ez biztonságos”. És persze semmi nem biztonságos, mert az emberiség sosem bírja ki, hogy ne nyúljon bele a természetbe úgy, mintha minden az övé lenne.
A film legnagyobb erőssége, hogy nem akar túlbonyolítani semmit: a konfliktus tiszta, a tét azonnal érthető, és mire a dinoszauruszok elszabadulnak, te már pontosan tudod, hogy ez egy katasztrófa lesz… csak mégis reménykedsz, hogy talán nem.
A karakterek egyszerűek, de működnek, mert mindegyik egy ötletet képvisel. Sam Neill mint Alan Grant a klasszikus „nem szeretem a gyerekeket, de majd megtanulom” típus, Laura Dern Ellie-ként az értelmes, kompetens túlélő, Jeff Goldblum pedig Ian Malcolmként konkrétan a film lelke: ő az a figura, aki már az elején kimondja, hogy ez az egész egy rohadt nagy hülyeség, és amikor minden összeomlik, csak annyit tudsz mondani: „igen, b.zdmeg, igaza volt.” Richard Attenborough Hammondja pedig a legveszélyesebb fajta ember: nem gonosz, hanem megszállott idealista, aki tényleg elhiszi, hogy jót csinál. És ettől ijesztőbb, mint bármelyik raptor.
A film ritmusa mesteri. Spielberg nem dobja az arcodba a dinoszauruszokat, hanem adagolja őket, mint drogot: először csak a levelek rezdülnek, aztán jön a legendás első Brachiosaurus-jelenet, amikor a szereplők és a néző egyszerre felejti el, hogy filmben van, és konkrétan leesik az állad. Ez a pillanat a mozitörténelem egyik legszebb „gyermeki csoda” jelenete. És aztán Spielberg szépen, mosolyogva pofán ver: mert a következő nagy lépés már nem csoda, hanem terror. A T-Rex-jelenet a kocsival olyan szinten ikonikus, hogy a mai napig iskolapélda, hogyan kell feszültséget építeni. Eső, sötét, rezgő vízpohár, a láncok, a gyerekek sikolya, a kiszámíthatatlan mozgás – ez nem akció, ez tiszta horror.
És ami igazán zseniális: Spielberg úgy filmezi a dinoszauruszokat, mintha tényleg élő szörnyek lennének, nem CGI attrakciók. Súlyuk van. Jelenlétük van. Félsz tőlük. A raptorok pedig… na azok nem is dinoszauruszok, hanem konkrétan slasher-gyilkosok. Az a konyhai jelenet, az ajtókilincs lenyomása, a sárga szemek a sötétben – ez egy horrorfilm, ami véletlenül egy családi kalandfilmben van elrejtve. És ettől zseniális, mert a film sosem válik teljesen véressé, mégis olyan stresszt rak rád, hogy izzad a tenyered.
A technikai rész pedig nevetségesen időtálló. Az animatronikák és a CGI keverése annyira okos, hogy a film sokkal valóságosabbnak hat, mint a legtöbb modern dinoszauruszos CGI-orgazmus, ahol a lények olyan könnyűnek tűnnek, mintha videojátékból jöttek volna. Itt minden mozdulatnak van tömege, és amikor a dinoszaurusz rálép valamire, te érzed, hogy az ott tényleg összetörik.
És akkor ott a film igazi üzenete: az ember azt hiszi, uralja a természetet, aztán a természet csak röhög egyet, és megeszi. Malcolm legendás mondata, hogy „az élet utat tör”, nem csak jól hangzó dumának van ott, hanem a film egészének a lényege. A Jurassic Park nem csak arról szól, hogy a „dínók menők”, hanem arról, hogy a kontroll illúzió, és ha túl messzire mész, a világ visszaharap.
A finálé pedig tökéletes Spielberg-mágia: káosz, menekülés, feszültség, és egy olyan zárás, ami nem erőlködik túl, csak annyit mond: oké, most takarodjatok innen, és soha többé ne próbáljátok ezt meg. A T-Rex végső belépője pedig a lehető legjobb „természet visszaveszi a trónt” pillanat.
A Jurassic Park azért örök, mert nem öregszik. Lehet, hogy ma már minden filmben van CGI-szörny, de kevés film tudja úgy elhitetni veled, hogy ezek a lények tényleg ott vannak, és tényleg megölhetnek. Ez nem csak látvány, ez mozi-varázslat. Értékelés: 5/5 – mestermű. A blockbuster műfaj csúcsa, ami egyszerre csoda és rémálom.
90 Jurassic Park (1993)
akció | kaland | katasztrófafilm | sci-fi | thriller
John Hammond, a vállalkozó kedvű, excentrikus milliárdos borostyánba zárt dinoszauruszvérből újraalkotja az őslényeket. Mindössze hónapokkal a tervezett megnyitás előtt... több»
Szereplők: Samuel L. Jackson, Jeff Goldblum, Richard Attenborough, Laura Dern, Sam Neill
