Riz Ahmed játéka brutálisan őszinte, de engem leginkább a film hangdizájnja, pontosabban a hang hiányának ábrázolása fogott meg. A csend itt nem üres, hanem iszonyatosan nehéz. A kedvenc jelenetem az, amikor a főszereplő rájön, hogy a zenét már nem a fülével, hanem a testével, a tiszta fizikai vibráción keresztül kell érzékelnie. Egy fémcsúszdán dobolva érzi meg a rezonanciát. Sokszor, amikor eluralkodik rajtam a disszociáció és teljesen súlytalannak érzem magam, én is pontosan ezt a fajta nyers, mechanikus rezgést keresem. Egy elhaladó villamos dübörgése vagy a padlón keresztül áramló mély basszus az, ami kikényszeríti, hogy újra érezzem a saját testem határait. Zseniális film a biológiai korlátokról és a tapintható valóság kereséséről.
Riz Ahmed játéka brutálisan őszinte, de engem leginkább a film hangdizájnja, pontosabban a hang hiányának ábrázolása fogott meg. A csend itt nem üres, hanem iszonyatosan nehéz. A kedvenc jelenetem az, amikor a főszereplő rájön, hogy a zenét már nem a fülével, hanem a testével, a tiszta fizikai vibráción keresztül kell érzékelnie. Egy fémcsúszdán dobolva érzi meg a rezonanciát. Sokszor, amikor eluralkodik rajtam a disszociáció és teljesen súlytalannak érzem magam, én is pontosan ezt a fajta nyers, mechanikus rezgést keresem. Egy elhaladó villamos dübörgése vagy a padlón keresztül áramló mély basszus az, ami kikényszeríti, hogy újra érezzem a saját testem határait. Zseniális film a biológiai korlátokról és a tapintható valóság kereséséről.