Nem a kedvenc műfajom a western, mégis van néhány olyan darab, ami megfogott és kifejezetten elnyerte a tetszésemet. Nyugodtan mondhatom, hogy most már a Testvérlövészek is ebbe a kategóriába tartozik.
A szereplőgárda figyelemreméltó, ezért is döntöttem úgy, hogy próbát teszek a filmmel. Ritkán fúj össze a szél ilyen tehetséges művészeket, így, mikor megnyomtam a lejátszás gombot, az sem zavart, hogy fogalmam sem volt arról, hogy mire számítsak a cselekményt tekintve. Létezik a színészeknek egy olyan csoportja, akiknek már a puszta jelenléte is képes érdeklődést kiváltani belőlem egy film iránt. Joaquin Phoenix és Jake Gyllenhaal ebbe a csoportba tartoznak. Egyikük sem az a biztonsági játékos, ritkán vállalják olyan karakter életre keltését, ami hétköznapi vagy megszokott lenne. Eddig westernben nem nagyon mutatkoztak, így mondhatjuk, hogy új terepre merészkedtek. Gyllenhaalról most kevesebbet lehet beszélni, ugyanis az ő figurája leginkább a konfliktus kibontakozását hivatott elősegíteni, Riz Ahmeddel karöltve a fő történetszál lassú, de folyamatos csordogálásáért felelősek, az igazi hangsúly a címszereplő Sisters fivéreken van. A testvérpár fiatalabb tagjának bőrébe Joaquin Phoenix bújt, Charlie Sisters a hedonizmus és a nihilizmus megtestesítője, míg bátyja, Eli ennek a karakterképnek szöges ellentéte, ő higgadt, megfontolt és óvatos, őt John C. Reilly kelti életre. A szememben Reilly is egy szimpatikus színész, viszont a karrieríve rendkívül hullámzó a sok gagyi vígjáték miatt, ennek ellenére képességei kétségbevonhatatlanok, hiszen a komolyabb filmekben – mint amilyen ez is – oda szokta tenni magát, és most is így történt.
A film lassú folyású és nem az a szájbarágós típus. A jelenetek többsége hosszú, és a párbeszédekre van kihegyezve, mégsem lehet unalmasnak vagy vontatottnak nevezni. Jól megírt dialógusokat kapunk, melyek életszerűek, a nyelvezetük is korhű, de nem győzöm hangsúlyozni a színészek kvalitásának jelentőségét. A Phoenix és Reilly közötti kémia lenyűgöző. Én elhittem nekik, hogy ők testvérek, akik bár nagyban eltérő személyiséggel rendelkeznek – ami rengeteg konfliktus forrása kettejük között –, mégis bármire képesek lennének egymásért. A fivérek története szép lassan bontakozik ki, ahogy haladnak a cél felé, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, mi pedig egyre többet tudunk meg róluk, és ez itt a lényeg, kérem szépen. Ez a film lehetne akár egy Sci-fi, és játszódhatna a következő évezredben, vagy lehetne fantasy, aminek a helyszíne Westeros, vagy bármi, mert itt nem a környezet határozza meg a filmélményt, és nem is a sztori, hanem a karakterek. A Sisters Brothers. A Testvérlövészek. Ez a film két karakter drámájáról és érzéseiről szól. Arról, hogy milyenek az igazi testvérek. Akinek van testvére, főleg, ha fiú testvérek, ez a darab neki(k) szól. Mariana árok mélységű a film mondanivalója annak, aki képes látni és érezni a két testvér drámáját. Ez az a valami, az az érzés, amit nem képes bármelyik film vagy sorozat előcsalni a nézőből. Kell az ilyen jellegű szentimentalizmus egy jó drámának, ami nem esik túlzásba, nem válik csöpögőssé, hanem érezteti a nézővel azt, amit a szereplők is éreznek, hogy tudjon érdekelni a történetük és a sorsuk.
Nálam ez a film nagyon betalált. A végén azon kaptam magam, hogy mosolygok, és ez az, amiről beszélek, mikor egy film kivált valamilyen reakciót a nézőből. Természetesen nem fog mindenki így érezni, hiszen a film nem hibátlan. A sztori középszerűsége szembetűnő és ront az összképen, de nézhetetlenné semmiképpen sem válik tőle a Testvérlövészek. Ha valakit nem fognak meg úgy a karakterek, mint engem, és inkább a western hangulatot keresi, nem fog csalódni. Én nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a környezetnek, de nem lehet szó nélkül elmenni a látvány és az atmoszféra mellett. Az operatőr zseniális munkát végzett. A végtelennek tűnő, kopár pusztaságok, melyeket hőseink átszelnek, szemkápráztatók. A díszletek és öltözetek is hozzák a legjobb westernek színvonalát. Ezekhez pedig kicsit szokatlan, de tökéletesen passzoló zene is társul. Akcióból nem kapunk sokat, de azok pörgősek és izgalmasak, illetve kreatívak, gondolok itt például arra, amikor rögtön a film elején az éjszaka kellős közepén zajlik a tűzharc, és csak a fegyverek torkolattüze villan fel egy-egy pillanatra a vaksötétben.
Az én meglátásom tehát az, hogy a Testvérlövészek egy western stílusban előadott, érzelmekkel és mély gondolatokkal teli karakterdráma remek színészekkel és felejthető sztorival. Ajánlani azoknak tudom, akik türelmesek és nem zavarja őket, ha egy film lassan építkezik és karakter centrikus, illetve annak, akinek van testvére.
74 Testvérlövészek (2018)
dráma | krimi | vígjáték | western
A Patrick DeWitt westernregényéből készült filmb a Sisters fivérek életéről szól.1851-ben járunk, amikor nem könnyű emberségesnek lenni. Eli és Charlie testvérek és... több»
Szereplők: Jake Gyllenhaal, Joaquin Phoenix, Rutger Hauer, John C. Reilly, Riz Ahmed
