Nagyon üdítő élmény volt megnézni a filmet a mitikus és emberi lények kapcsolatáról. Ritkán találkozok olyan precízen felépített karakterekkel és maszkokkal, ami se nem hivalkodó, se nem gagyi, közel áll az átlagemberhez, és magával ragadja a nézőt. Egy egyszerű, de nagyszerű történet, ami semmivel sem kiemelkedőbb, mint egy jó esti mese a gyerekeknek, de mégis van annyira bájos, hogy végigvigyen az elejétől a végéig. Szinte reflexszerűen beindulnak a gyerekkori élmények, a nagy találgatások, amikor nagypapa mesélte a háborús történetét, és végigizgultuk, hogy mikor ki győzött, ki volt a hős, és mit tanulhatunk belőle. Ezt a gyerekkori izgalmat keltette fel a film bennem, amitől teljesen odáig voltam.
A film maga 16+-os, mint a legtöbb Netflix saját gyártású film, emiatt a célközönségnek még nem való, akik pedig kinőttek belőle, ők kétkedve fogadják. Ha kevésbé erőszakosra rakják össze, akkor mehetett volna 12+-al is, talán még nagyobb sikerrel. A HP dísztárgyak és pólók nem véletlenül a fiatalabbakhoz kerülnek. Ettől még egy jó film. Hangulatában emlékeztet Skandar Graun történetére, John Caldwell világára, a DC Comics filmek hangulatára, a Men in Black kavarodására, az Alien Nation együttélési nehézségeire, egy kicsit Narnia világára, és az Idegen arcok pimaszságára. Egyszerre van benne egy általános világfájdalom és a fantasy bája. Néha az volt az érzésem, hogy a napi híradót nézem, és ha reggel kimegyek az utcára, szembe találkozok pár orkkal. Jó, ehhez lehet, hogy nem kell filmes élmény előtte...
A történetet kb. egy mondatban össze lehet foglalni: vannak a jók meg a rosszak, összecsatáznak, és a jók a végén kötelezően győznek. Ezt egy sorozatnak szánta az író, amiből ez volt a bemutatkozó rész. Sajnálatos, hogy a pofon után törölték a második részt, mert így sok lett a hiányérzet a film végére. Mondjuk engem nem zavart. Sosem éreztem azt, hogy a film célja, hogy elmeséljen valamit, inkább csak annyi, hogy elvarázsoljon 2 órára. A filmről nehéz beszélgetni, mert nincsenek benne erős gondolatok és jelenetek, viszont inspirációt ad. Itt a varázspálca ritka dolog, és ezért a cselekmény is más, mint például Rowling birodalmában.
Azt hiszem, kétféle ember van: akinek nagyon tetszik, és aki szerint egy baromság az egész. Ha nem tetszett az első fél óra, a maradékot ne is folytasd, mert nem ad többet.
Az ötödik elem óta nem láttam főszereplőt olyan idegesítően rángatózni és reszketni, mint itt Lucy Fry. Csoda, hogy nem küldték pszichiáterhez a filmben. Will Smith ezer arca tökéletes választás. Teljesen hihető, amikor megfáradt rendőr, amikor meggyötört ember, és amikor boldog. Igazi hős alkat, aki minden fázisban megállja a helyét. Joel Edgerton már lehetett volna jobb, de az Ork külső nagyon behatárolta a lehetőségeit. Hiányoltam tőle az eltúlzott testbeszédet, amivel általában az orkokat azonosítják. Ha mégis folytatnák egyszer a filmet Will Smith nélkül, akkor elgondolkodtató, hogy a két főszereplőt egyszerre cseréljék le. Ha valaha folytatják...
A többiek, ők mellékszereplők voltak. De tényleg. Megismertük őket, de nem kár értük. Bárki felbukkanhatna ebben a szerepben, ugyanúgy beleolvadna a filmbe.
Külön dicséret az írónak, hogy szinte az utolsó pillanatig meghagyta nekünk a találgatás örömét, hogy vajon ki lehet a Bright. Számomra ez az izgalom adta meg a lelkesedést, hogy végignézzem a filmet. Akár grafikában, akár jelenetben voltak mélypontok. Például Noomi Rapace amennyire brillírozott a Prometheusban, annyira unalmas és idegesítő volt itt. Gonosz varázslónőt kellett játszani, ami Helena Bonham Carternek szinte tökéletesen sikerült, és utána már volt egy szint, amit nem sikerült megugrani.
Tetszett, hogy hiányzott a filmből a hatalom tipikus képviselője, az egoista főnök, a hatalmukat kiélvező megalománok premier plánban. Végig az átlagemberekhez szólt, akiknek meg van a maguk baja, és tudnak azonosulni a beteljesítetlen ígéretekkel, az elfogyó kitartással, az „alsóbbrendűség” beismerésével és a megkötött kompromisszumokkal. Itt most nem a szupersztárokra lehet hasonlítani, hanem mindenkire, akiben van annyi önbizalom és hitelesség, hogy ne hazudtolja meg az elveit. Ez mindenkiben ott van. Kérdés, hogy lesz-e a saját hőse?
