2024.02.16 22:16 Kinga Kecskeméti Olvasottság: <100x
0

Rachel Weisz az egyik kedvenc színésznőm, de ezt a filmet még ő se tudta teljesen megmenteni.

A gyenge forgatókönyv ill. rendezés hibája miatt sikerült jól félreértelmeznem az elejét, hogy ki kire féltékeny, így aztán a későbbi látványos szexjelenetet inkább kínosnak éreztem, mint bombasztikusnak, pedig eléggé elfogadó vagyok ilyen téren.

Nekem semmilyen elsöprő érzelem nem jött le, max. a szexuális indíttatás. Nem értettem ezt a határozatlan elmegyek, nem megyek, mégis maradok, de inkább csak elutazok viselkedést se a "lángoló szerelem" mellett.

Ez az össze-vissza kapkodás , határozatlanság jellemző volt az összes főhősre, de állítólag ez nem csak a film, hanem a könyv hibája is, többen is írták.

A vége pedig számomra felfoghatatlan döntés volt a barátnő részéről, a "majd valahová elmegyek".


Azért beszélek itt rébuszokban, mert nem akarom elspoilerezni a fontos dolgokat mások számára.


Ettől függetlenül Rachel Weisz (Ronit) jól játszott, mentette, ami menthető.


Rachel McAdams (Esti) játéka engem nem annyira győzött meg , néha túl élettelennek tűnt.


Alessandro Nivola jó volt Dovid szerepében, a végén a vívódási nagyjelenete remekül sikerült.


Sokan megemlítették, hogy milyen unalmas volt a film a vallási szertartások bemutatása miatt.


Én pont fordítva, a magánéleti dolgok nem tetszettek, kidolgozatlannak éreztem, viszont a zsidó szokások, a közösségükbe való betekintés számomra nagyon izgalmasnak, érdekesnek tűnt.


A film eredeti címe: Disobedience (Engedetlenség), amely jobban tükrözi a mondanivalót.


A film kezdetén Ronit apja, a híres rabbi szívhez szóló beszédet mond Hásemről (Istenről), emberről, az emberi engedetlenségről.





dráma | romantikus

Egy nő visszatér régi közösségébe, amely kitagadta őt pusztán azért, mert vonzódott gyerekkori barátjához. Amikor újra találkoznak, ismét feltámad köztük a szenvedély,... több»

0