A modern mesékben már nincs helye Rómeónak.
Figyelem! Spoileres (nyilvánvalóan) véleményem következik a My days of Mercy című filmről! Aki még nem látta, csak saját felelősségre olvassa tovább!
Röviden a sztori: adott Lucy és két testvére (nővére és öccse), akiknek édesanyjuk halott, édesapjuk pedig a halálsoron várja halálbüntetését. Éppen Lucy-ék édesanyjának meggyilkolásával vádolják. A 3 testvér azon dolgozik, hogy legalább életfogytiglanra enyhítsék apjuk büntetését, amíg járják az országot és tüntetéseken vesznek részt. Olyan tüntetéseken, amiket konkrétan kivégzések napján, az aktuális börtön előtt tartanak. Egy ilyen tüntetésen ismerkedik meg Lucy Mercy-vel, aki éppen az ellenkező tábort erősíti. Ő is minden tüntetésen ott van, ő azonban a halálbüntetés mellett szólal fel, és nem ellene. Ugyanis az első "közös" tüntetésük alkalmával egy olyan fickót végeznek ki, aki Mercy édesapjának (aki rendőr) társával végzett. Ezáltal, ahogy Mercy mondta: "Az édesapja kicsit rosszabb lett, számára minden rosszabb lett, így a családnak is minden rosszabb lett". Mercy a kezdetektől rákattan Lucy-re, aki szépen lassan viszonozni kezdi a lány érzéseit.
Mivel alapvetően egy romantikus drámáról van szó, nem várja el az ember, hogy nagyon csavaros legyen a történet, azonban nagyon jó fordulatok vannak a filmben. Az egyikhez nagyon kellett az is, hogy a szereplők nagyon jól vannak megírva. Például Mercy-ről hamar kiderül, hogy egyáltalán nem fekete és fehér, nem szélsőséges politikai nézetek vezérlik, csak a "bosszú". Így azoknak a kivégzését nem támogatja, akikről nem 100 százalékig bizonyított, hogy bűnösek. Éppen ezért segít Lucy-nek is tisztára mosni az apját. Mercy történetesen ügyvédbojtárként dolgozik, így megvannak a kapcsolatai. Egy olyan cég segítségét kéri, akik újszerű technikával több éves bizonyítékokat is újra tudnak vizsgálni, hátha valamit nem vettek észre. Szokták mondani, hogy a pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve. Itt is ez történik: előveszik a bizonyítékokat, de nem Lucy apjának a javára találnak vérfoltot, hanem ellene. Lényegében itt bizonyosodik be, hogy valóban az apa végzett a feleségével és gyermekeinek anyjával. Aztán egy másik megdöbbentő fordulat: Mercy-nek vőlegénye van. Sajnos azonban erre azt kell mondjam, hogy tök felesleges volt, mert ezzel a szállal nem kezdtek semmit. Ezért hiányoztak nagyon a Rómeók a sztoriból. Persze a két lány kapcsolatáról szól a film deklaráltan, de rengeteg szálat feszegetnek, nyitnak meg új sztorikat, majd nem ütik le a labdákat. Mercy vőlegénye arra volt jó, hogy Lucy még jobban összetörjön kb. 8 perc erejéig, majd folytassák onnan, ahol abbahagyták.
Ugyanilyen sajnálatos szál az édesapa. Nagyon keveset látjuk, azt hiszem, összesen három jelenete van. Ebben feszegetnek olyan kérdéseket is, hogy a lányok öccsével és egyetlen fiával nem akar találkozni. De, hogy miért, az sajnos nem derül ki. A legkézenfekvőbb magyarázat, amire egy nagyon enyhe utalás is van, az egyrészt a bűntudat, másrészt az, hogy egy 8 éves forma gyereknek nem való börtön. Az viszont az ő történetében nagyon-nagyon jó volt, hogy nem derült ki, valóban ő gyilkolt-e. Amikor már biztos volt, hogy kivégzik, mert minden ellene szól, akkor azt mondja Lucy nővérének: ezt még hallanod kell, muszáj elmondanom, de Martha inkább sírva kirohan és otthagyja, ahogy Lucy sem ül már oda az üveghez. A férfi minden bizonnyal be akarta vallani, hogy igen, ő tette és azt is, hogy miért, de azért ott lebeg, hogy mi van, ha csak el akart búcsúzni? Mi van, ha egy szívhez szóló monológ jött volna, amit a lányok nem tudtak kiállni, mert ezzel hivatalosan is kimondták volna, hogy vesztettek. Évekig küzdöttek apjukért, de elbuktak, pedig szó szerint mindent feláldoztak. (Értsd: Martha pl. természetben fizet az ügyvédért, de ezekre még visszatérek). Az már sosem derül ki, mire gondolt a költő, viszont az is egy adalék, hogy egészen a kivégzésig abban a házban élnek a lányok és öccsük, ahol felnőttek. Lucy el is mondja, hogy át kellett rendezni, mert az egyik vérfolt nem jött ki a padlószőnyegből, így rá kellett tolni a szekrényt. Miután azonban megtörténik az elkerülhetetlen, elköltöznek. Én azt gondolom, hogy ez is egyértelmű üzenete annak, hogy a fater valóban bűnös volt, de az is lehet, hogy ezzel is csak a kudarc elől menekülnek.
Ami viszont teljesen minimalista megoldás, de zseniális, azok az utolsó vacsorák. Minden új tüntetést onnan ismerünk meg, hogy felülről látunk egy-egy utolsó vacsorát, mellette pedig leírva, hogy kinek szolgálják fel, és mit tett. Lucy-ék apjának ilyen átkötése egy adag mac & cheese, azaz nagyjából sajtos makaróni. Ez azért volt szívhez szóló és megmosolyogtató, mert egy jelenetben Lucy éppen ezt készít, amit az egész csonka család már un. Lucy pedig azzal magyarázza, hogy mindig ezt készít, mert ez az egyetlen recept, amit megtanított neki az apja és, ahogy mondja: valószínűleg az apja is ezt az egy receptet tanulta a nagyitól, mert ez volt a kedvenc kajája.
És akkor a legfontosabb: a két lány közötti kapcsolat. Ahogy írtam Mercy a kezdetektől rákattant Lucy-re. És bár tudjuk, hogy mi fog történni, hogy mire megy ki a játék, egészen sokáig nem történik semmi. Flörtölgetnek, elvannak, de még azt is gondolhatná az ember, hogy nem fog történni semmi. Aztán csak összegabalyodnak. (18+) És gyönyörűen. Kate Mara és Elliot Page között egyszerűen zseniálisan működik a kémia. Kicsit sem érezni azt, hogy ők a film kedvéért szeretnek egymásba. Olyan tiszta érzéseket közvetítenek, mintha valóban egy pár lennének. Szikrázik körülöttük a levegő. Ez abból is nagyon jól látszik, hogy – szerintem – a legszexibb jelenetük, amikor Kate Mara kiveszi Elliot Page szájából a cigit és beleszív egyet. Ez azért nagyon fontos, mert egyébként a szexjelenetek is tökéletesen komponáltak. Semmi extrém, viszont csupa érzelem. Ezek a szegmensek is azt az érzést keltik, mintha ők tényleg szeretkeznének, és nem egy filmes szexjelenetet látunk. Ezért is van az, hogy a külvilággal nem sokat foglalkoztak a készítők, mert a filmben nem lényeg. Persze, tálcán kínálják nekünk a Green Mile drámát, meg az aktuálpolitikai szatírát, de valójában semmi köze ennek a filmhez és a mondanivalóhoz. Ez egy ízig-vérig romantikus dráma, most éppen ilyen köntösben. Az elmúlt években rengeteg hasonlót láttunk, ami az extravagáns körítést illeti (lásd: Hegyek között vagy Csillagainkban a hiba). A filmre azért is kellett rengeteget várnunk, mert a létező összes LMBTQ filmfesztiválon megversenyeztették, amit egyrészről értek, viszont nem gondolom, hogy ott lett volna a helye. A lányoknál egyikükről sincs kimondva deklaráltan, hogy saját nemükhöz vonzódnának. Mindegyiküknek vannak/voltak kapcsolatai férfiakkal, persze lehet coming out vagy coming of age (coming out of age?) sztorinak is felfogni, de szerintem ez egy tiszta szerelem története.
A cím viszont nagyon tetszett. Eleinte a My days of Mercy-t viselte, aztán rövidítették Mercy-re és most jelenleg nem is tudom, mi a hivatalos állásfoglalás, egy helyen így van, másikon úgy. Nekem az első verzió jobban tetszik, hiszen egyértelmű egy aspektusa, hogy Lucy napjaira utal, amiket Mercy-vel tölt. Ugyanakkor itt jön képbe a remek névválasztás, hiszen a Mercy jelentése kegyelem. A film záróakkordja szerint pedig Lucy elengedi a múltat és új életet kezd. Elköltözik, évek után végre elszánja magát és állást keres. Kegyelmet kap, amit édesapja nem kapott meg. Ebben az aspektusban pedig nem is biztos, hogy a lányra utal a cím, hanem sokkal inkább Lucy megváltására. És ez erősíthet rá a coming of age/out sztorira is, hiszen Mercy otthagyja a vőlegényét, felkeresi Lucy-t és elmennek randizni.
Így lezárásként azt tudom mondani, hogy ez egy csodás, gyönyörű történet remek színészi alakítással és, ahogy Lucy reagál a bemutatkozásnál: "Mercy? That's a pretty f*cking ironic name, don't you think?" (Azaz nem k*rvára ironikus név ez?)
72 Mercy (2017)
Egy halálraítélt férfi lánya beleszeret egy másik nőbe, aki politikailag ellentétes nézeteket képvisel, mint a családja.
Szereplők: Elliot Page, Kate Mara, Amy Seimetz, Elias Koteas, Brian Geraghty
