Még kamaszként olvastam először arról a francia férfiról, aki az 1930-as években került börtönbe és összesen 14 évet töltött Dél-Amerika fegyenctelepein, majd megszökve, egy regényben írta meg kalandjait. A bestsellerré lett könyv a Pillangó címet kapta, mert főhőse, Henri Charriére ezen az alvilági gúnynéven élte életét (a mellkasán lévő tetoválás formája miatt). A férfi életregénye 1969-ben jelent meg, és azonnal világsiker lett. Alig 4 évvel később, 1973-ban Franklin J. Schaffner készítette el a sztori filmes változatát, megnyerve ehhez Steve McQueent és Dustin Hoffmant.
Számomra mind a könyv, mind a film nagy élményt adott annak idején, és szinte azonnal kedvencemmé vált. Aztán hosszú-hosszú évek teltek el, mire Michael Noer 2017-ben előrukkolt egy új Pillangó filmmel, mely a Pillangó (franciául pillangó) címet kapta, és én azonnal rohantam a moziba, hogy megnézzem. Ebben a feldolgozásban már egy új generáció tagjai kapták a főszerepeket, akik nem is éltek az eredeti film készítésekor (Hunnam 1980-as, Malek pedig 1981-es). Elsőre megnyerte tetszésem az egész, bár problémáim is akadtak azért vele. Az első gondom a nagy, kolumbiai szökésből kihagyott leprás jelenet volt, mely a könyvben meghatározó rész (így fájlaltam a kihagyását). A második probléma az indiánok közt eltöltött 7 hónap egyetlen napként való megjelenítése, mely szerintem érthetetlen módon relativizálja a kaland jelentőségét. Pedig később a csendbörtönben Pillangó ezekre az emlékekre támaszkodva tudja megőrizni ép eszét. Furcsa volt az is nekem, hogy Pillangó második szigorított büntetését miért 5 évesnek állították be, amikor "csak" 19 hónapig tartott, és a végén sajátosan szabadult, amiről újfent nem esik említés a filmben. (Arról van szó, hogy kimenti az egyik őr kislányát a tengerből, ezért engedik el a büntetése hátralévő részét.)
Az új, 2017-es rész pozitívuma viszont Bébert Celier szerepeltetése (ő kimaradt az 1973-as részből), csak sajnos itt is pontatlan a megjelenítés: ugyanis Celier csupán beárulta a szökést, nem vett benne részt. Másik pozitívum, hogy a 73-as feldolgozástól eltérően a Pillangó cselekménye korábbról indul, és kicsit bemutatja nekünk Pillangó bűnözői előéletét is Párizsban, sőt öregkorát is, amint leadja kéziratát a kiadónak. Végül nekem nagy pozitívum a két főszereplő játéka is: Hunnam és Malek nagyszerűen jelenítik meg Pillangót és Degát. Hunnam feltűnően hasonlít is az igazi Henri Charriére megjelenésére.
A Pillangót elsősorban azoknak ajánlanám, akik nem látták az 1973-as, Steve McQueen filmet, és először találkoznak a híres történettel. Értékelésem erős 70% az alakítások miatt. A pontvesztést leginkább a valóságtól való eltérés indokolja és a tény, hogy Noer beérte a korábbi rész lemásolásával, alig-alig törekedett újításokra.
