A mélység árnyai

2023.05.03 21:11 Kóborló Olvasottság: 521x

3

Árok. Mielőtt még a mozikba került volna eme alkotás, volt szerencsém egyszer-kétszer belefutni az előzetesébe, ami finoman szólva, nem is kicsit keltette fel az érdeklődésemet. Jelen produkcióval szemben, ugyanis kimondottan közel áll a szívemhez, a mélytengeri sci-fi horror mint műfaj. Ezen dolgok együtthatója miatt, amikor végre 2020 év elején, megérkezett a hazai mozikínálatba az Árok, az első közt voltam, akik jegyet váltottak rá, de sajnos végül annyira nem voltam megelégedve a látottakkal. Viszont az elmúlt napokban, az egyik filmkedvelő barátommal folytatott beszélgetés során, felmerült a mélytengeri sci-fi horror, mint zsáner, és meglepődve tapasztaltam, hogy a legnagyobb sajnálatomra, nem igazán van túl nagy felhozatal eme filmekből. Azt is írhatnám, hogy 2020 óta, talán csak jelen filmecskénk képviselte magát ebben a zsánerben, és ekképp jutottam el arra az elhatározásra, hogy három év távlatából, újranézem az Árok című filmet. Ezek után lássuk hát, hogy milyen véleménnyel vagyok az adott produkcióról.

Az első dolog amit egyből leszögeznék az Árok című filmmel kapcsolatban, hogy második megtekintésre, sajnos igencsak kiveszik belőle egy eléggé lényeges aspektus, méghozzá a meglepetés ereje. Oké, ezt minden filmre rá lehet húzni, amit a néző már másodjára tekint meg, de valljuk be, mindenki tudna mondani legalább három olyan filmet (műfajtól függetlenül), amit sokadik megtekintésre is ugyanolyan áhítattal tud megtekinteni, mint az első alkalommal. Ehhez pedig nem kell más, minthogy az adott filmet szeresse a nézője. Én pont így voltam az Árokkal, ugyanis kimondottan akartam szeretni ezt a filmet, de mint ahogy fentebb is írtam, már sajnos az első megtekintése után sem voltam annyira oda és vissza érte, merthogy sajnálatos módon, kimondottan átlagosra sikeredett, emiatt pedig a második megtekintésére, semmi lőpor nem maradt benne. Na de merüljünk el kissé, a részletekben.

Maga a film története jó. Nekem kimondottan tetszett az is a film történetében, hogy nulla támpontot adtak a forgatókönyvírók (Brian Duffield és Adam Cozad) a nézők kezébe azzal kapcsolatban, hogy a szereplők mit is keresnek a világ legmélyebb pontján. Meg kell elégednünk azzal, hogy ott vannak és pont. Viszont szerencsére az írók, olyan gyorsan beindítják a cselekményt, hogy nem is lesz nagyon időnk azon tanakodni, hogy vajon mit is keresnek a szereplők a Mariana-árok legmélyén. Tehát percek alatt egyből maximális fordulatszámon pörögnek az események, és ez kellőképpen meg is alapoz, igencsak sok lehetséges pozitívumnak a filmben, amit viszont legtöbbször a parlagon is hagytak a készítők. Nem szándékozom eme dolgokra részletesen kitérni, merthogy akkor igencsak spoilerezni kéne, és azt mint mindig, próbálnám kerülni, így csupán annyit írnék, hogy egy igencsak jelentős félelemérzetet, a mélységet, hagyták a háttérbe szorítani. Sajnos ahogy haladunk előre a film játékidejében, úgy vesz el a kezdeti sodró lendület is. Unalmassá igaz egy percre sem sikerül válnia, de jómagam úgy érzem, hogy mivel ebben a történetben bőven adva volt annyi misztikum és sci-fi ellem, hogy mindvégig izgalmasnak kellett volna maradnia és nem középszerűnek. Továbbá sajnos a történet nem mentes kisebb nagyobb logikai buktatóktól sem, de ezen még azért át lehetett lendülni.

Amit viszont jómagam nem tudtam megbocsájtani a filmnek, sem az első, sem pedig a második megtekintésre során, hogy szinte alig látni sok esetben bármit is a képernyőn. Értem én hogy a készítőknek ennyit jelent csupán a mélység, de könyörgök, ha egy több milliárd dolláros létesítményt felhúztak a világ legmélyebb pontjára, akkor valószínűleg nem a világítással fognak spórolni a kivitelezők, nem? Tehát maradjunk annyiban, hogy ez a rendező William Eubank ordas nagy hibája, mármint hogy hagyta hogy a filmje elsősorban úgy maradjon majd meg a nézőjében, hogy lehet hogy jó film is lehetett volna, ha valamit látunk is belőle. Pont emiatt nem is fogom a technikai kivitelezéseket figyelembe venni a pontozásnál.

És egy utolsó gondolat még a film szereplőiről. Sok helyen olvastam hogy rengetegen támadták a film főhősnőjét alakító Kristen Stewartot, és be kell hogy valljam, valóban nem túl acélos az alakítása, de meg így is kiemelkedik a többi szereplőénél. Egyedül az ő alakítása volt annyira jó, hogy az ő karakteréért tudtam némiképp szorítani, merthogy a többi karakter még ezt a szintet sem tudta elérni.

Összegezve a látottakat, sajnos semmilyen téren nem tudott kirukkolni valami emlékezetessel az Árok, így pedig elvész a átlagos szintjén amiért egyben haragszom a készítőkre, és egyben nagyon is sajnálok, mert ebben azért több lehetett volna.