Drámai szálak mindenütt

2019.03.03 22:14 ArpiHajdu és Réci Olvasottság: 191x

0

Biztos mindenki ábrándozott már azon (kortól és nemtől függetlenül), hogy élete nagy szerelme véget ért, s ott állunk egyedül a csalódottságunkkal és az összetört szívünkkel, s hogy bárcsak visszarepülhetnénk arra a pont(ok)ra, amely(ek) a szakításhoz vezettek, s a tapasztalatainkkal felvértezve másképp alakítanánk a dolgokat. Magyarán: a kapcsolat kapna egy második esélyt. Nos, van egy jó hírem: a fenti gondolatot alapul véve Andrew Bowler a saját (s 2011-ben Oscar-díjra is jelölt) rövidfilmjét, a Time Freak-et egész estés mozivá felturbózva megajándékozott minket egy egész korrekt kis romkommal!

A történet szerint a zseniális tudással megáldott, ám kissé visszahúzódó Stilmannel (Asa Butterfield) szakít a barátnője, Debbie (Sophie Turner). A srác, miután úgy ahogy túlteszi magát bánatán, elhatározza, hogy fizikatudását kamatoztatva létrehoz egy időgépet, amelynek segítségével az egész kapcsolata a lánnyal a nulláról indulhat. Minden hibát kijavíthat, mi több, többször is nekifuthat ugyanannak a problémának, a lényeg, hogy sikerrel járjon. S ez mikor fog megtörténni? Akkor, ha az egyik Debbie-től kapott üzenet eltűnik (amelyen egyébként az, a rettegett mondat áll: „beszélnünk kell”). A feladat tehát adott, s a főszereplőnk eltökélt (saját szavaival élve: semmi sem élesíti jobban az elmét, mint az összetört szív), nem csoda, hiszen tisztában van azzal, hogy még egy olyan barátnője nem lesz, mint Debbie. Ugyanis ha fentebb azt írtuk, hogy főszereplő srác maga az introvertált személyiség, nos, a szeretett lány a tökéletes ellentéte: laza, szabad szellemű, az álmait követi, nem foglalkozik azzal, hogy mi lesz holnap, a pillanatnak él, s a legfontosabb az, hogy jól érezze magát. A nagy kapcsolatmegmentő akcióban pedig Stillman segítségére lesz legjobb barátja, Evan (Skyler Gisondo), aki a szimpatikus lúzer srác/szárnysegéd karakterét testesíti meg a sztoriban. Hozzáteszem: Evan is megpróbál élni ezzel a páratlan második eséllyel - kicsit sínre tenni a kisiklófélben lévő életét - ugyanakkor ő tesz a legtöbbet azért is, hogy egy felettébb humoros történet kerekedjen ki az egész filmből, nem mellesleg Gisondo vitathatatlanul a film egyik legnagyobb pozitívuma (megannyi vicces jelenet közül az abszolút kedvenc a liftben ragadt Evan), érdemes lesz figyelemmel kísérni a pályáját a jövőben. S ahogy lenni szokott: a két fiú küldetése apró bökkenőkkel ugyan, de halad a maga módján, egészen addig, amíg be nem üt valami komolyabb gond, amin még egy időgép sem tud segíteni…

Ha valamit kiemelhetünk a Szerelmünk napjai erényei közül, az éppenséggel a főbb karakterek között meglévő kémia: a Butterfield-Turner páros nagyon aranyos együtt, s azt is jó látni, ahogy karaktereik milyen fejlődésen mennek keresztül a játékidő alatt. Emellett egész korrekt módon tudja megfogalmazni a maga tanulságait. S közülük a legerősebb, hogy megcáfolja a tévhitet, miszerint csak akkor lesz boldog két ember között a kapcsolat, ha a köztük lévő viták száma a nulla felé konvergál. Talán elcsépeltnek tűnik, de jelen film is amellett teszi le a voksát, hogy nem létezik tökéletes szerelmi viszony, hanem attól fog működni, ha mindennap dolgozunk rajta, s ennek a közös munkának ugyancsak szerves részei a két fél közti nézeteltérések, konfliktusok. Az pedig rég rossz, ha ebben a rendszerben a „mi”-ről minden hangsúly az „én”-re kerül át, márpedig Debbie és Stillman esetében ez történik.

Talán ez egyetlen dolog, ami bántóan szemet szúr, az a film lezárása: egyrészt a két srác közti autós fogócska feleslegesen hosszú és kissé szánalmas, továbbá a Stillman és Debbie közti utolsó párbeszéd is kissé ellentmond az ezt megelőző drámai szálnak. Ezeket leszámítva viszont egész kellemes időtöltést nyújt a Szerelmünk napjai (igen, a magyar cím kissé erőltetetten rímel egy 15 évvel ezelőtti romantikus filmre), amely randifilmként (is!) abszolút ajánlható.