2018.11.26 23:29 TribeBubu Olvasottság: <100x
0

Még hogy Tarantino! Várjunk csak...

Korábban láttam egy listát, melyben azon filmeket sorolták fel, amiket egy Quentin Tarantino rajongónak látnia kell. A Húzós éjszaka az El Royale-ban is rajta volt, de nem voltam meggyőzve, mivel egy Leone filmet sem láttam mellette. Sebaj, lesz, ami lesz alapon beültünk rá a moziba. (Mivel Tarantino az egyik kedvenc rendezőm, ha jogosan szerepel egy ilyen listán a film, azért kell látnom, mert megéri, ha viszont jogtalanul, azért, hogy utána fröcsöghessek kedvemre az indokolatlan analogizálás miatt.) Már az első pár jelenetben megértettem, miért kapott helyet egy ilyen listán. Bámulatos rendezés, eredeti és kidolgozott karakterek, de ez még nem ad okot Tarantinóval való párhuzamra, mert hát nem csak ő képes ilyet alkotni. Ami viszont nagyon az ő stílusa és elejétől a végéig kíséri a filmet, az a történet és a karakterek kibontakoztatása, a misztikum és a feszültségkeltés. Bizony, ez a film folyton okoz meglepetést és teljesen kiszámíthatatlan. Persze nem egy Tarantino kopírozás, csak maga a műfaj és a stílus köthető össze a kultikus rendező munkásságával. Talán pár aspektusból Drew Goddard kicsit mesterkéltebben alkot, de nem zavaróan, sőt, rendkívül szórakoztató lett ez a film. Ráadásul nézeti magát. Közel két és fél óra a hossza, mégsem nézegeti a néző az óráját, hogy mennyi van még vissza belőle, mert nincs egy darab töltelékjelenet sem, minden okkal történik benne és mert fúrja az ember oldalát, hogy ennek az egyre inkább elszabaduló káosznak mi lesz a végkifejlete.

Azt hiszem, a Húzós éjszaka az El Royale-ban hamarosan a blu-ray gyűjteményemet fogja ékesíteni, és nagyban hozzájárul a lejátszóm elhasználódásához.

dráma | krimi | misztikus | thriller

Hét idegen találkozik a sötét múltú El Royale nevű hotelben. Mind a hét vendég maga mögött szeretné hagyni rázós múltját, és mindegyikük számára meg is adatik a... több»

0