A dumplin' sose árult zsákbamacskát, pontosan az, amit az előzetes alapján várhattunk. Ez egy igazi feel good film, aminek a fő célja (a szórakoztatás mellett) az, hogy jó érzés töltsön el, miközben nézed, és a filmről kijőve kicsit pozitívabban lásd a világot. A Dumplin' fő üzenete az elfogadás. De nem a társadalom általi, hanem saját magunk által. Hiszen az első lépés afelé, hogy az emberek a legjobbat lássák bennünk, az a saját magunk elfogadása minden hibával, és jóval együtt. Az önbizalom teszi az embert a legvonzóbbá, a legszimpatikusabbá. De ennek az üzenetnek a reprezentálása mellett a szépségverseny arra is szolgál, hogy Willowdean és édesanyja, Rosie megbirkozzón a gyásszal. amit az egyik szerettük elvesztése okozott. A verseny folyamán fokozatosan békélnek meg, és alakítanak ki egymással is egy jobb viszonyt. A film csúcspontja mindenképp a texasi bárban fellépő transzvesztita Dolly Parton imitátorok. Imádtam ezt a részt, és szerintem találó is, hogy tőlük származik a segítség. Hiszen ki más fogadta el magát teljes mértékben, és nem fél magát felvállalni a világ előtt, mint egy transzvesztita? Hiszen ehhez nagyon sok bátorságra és céltudatosságra van szükség, és teszik mindezt úgy, hogy a világ egy nagy része megvetéssel viseltetik irántuk. A zenék is jók, bár sosem voltam egy nagy Dolly rajongó, de illett a filmbe, és finálé is nagyon aranyos volt, amit a jól megérdemelt (és kiszámítható) happy end követ, de pontosan ezt is vártuk.
A dumplin' sose árult zsákbamacskát, pontosan az, amit az előzetes alapján várhattunk. Ez egy igazi feel good film, aminek a fő célja (a szórakoztatás mellett) az, hogy jó érzés töltsön el, miközben nézed, és a filmről kijőve kicsit pozitívabban lásd a világot. A Dumplin' fő üzenete az elfogadás. De nem a társadalom általi, hanem saját magunk által. Hiszen az első lépés afelé, hogy az emberek a legjobbat lássák bennünk, az a saját magunk elfogadása minden hibával, és jóval együtt. Az önbizalom teszi az embert a legvonzóbbá, a legszimpatikusabbá. De ennek az üzenetnek a reprezentálása mellett a szépségverseny arra is szolgál, hogy Willowdean és édesanyja, Rosie megbirkozzón a gyásszal. amit az egyik szerettük elvesztése okozott. A verseny folyamán fokozatosan békélnek meg, és alakítanak ki egymással is egy jobb viszonyt. A film csúcspontja mindenképp a texasi bárban fellépő transzvesztita Dolly Parton imitátorok. Imádtam ezt a részt, és szerintem találó is, hogy tőlük származik a segítség. Hiszen ki más fogadta el magát teljes mértékben, és nem fél magát felvállalni a világ előtt, mint egy transzvesztita? Hiszen ehhez nagyon sok bátorságra és céltudatosságra van szükség, és teszik mindezt úgy, hogy a világ egy nagy része megvetéssel viseltetik irántuk. A zenék is jók, bár sosem voltam egy nagy Dolly rajongó, de illett a filmbe, és finálé is nagyon aranyos volt, amit a jól megérdemelt (és kiszámítható) happy end követ, de pontosan ezt is vártuk.