Q. Tarantino neve már garancia egy jó filmre. Minden alkotásában akadt direkt utalás egy klasszikusra, filmstílusra, rendezőre vagy jelenetre, de most egy komplett másfél óra megy rá a filmből a Hollywood iránti tiszteletére, ami kétes érzéseket szabadít fel sokakban. Hozzáteszem, én többnyire élveztem, viszont van olyan tényező is, ami kifejezetten bosszantott, de erről majd később...
A filmet a maga rémesen hosszú játékidejével két részre lehet osztani.
Az első a Leonardo Di Caprio alakította színész színészi munkájára teszi a hangsúlyt. Az egész remekül bemutatja a 60-as évek végén lévő hollywoodi munkálatokat, a forgatás kulisszatitkait, a színészek lelkiállapotát, a jellegzetes kameramozgásokat és nagy neveket is ,,újra" láthatunk, mint pl.: Bruce Lee, Steve McQueen. Ez egy tömény másfél óra, ami csúnyán megfogalmazva tényleg CSAK egy óriási tiszteletadás a filmipar előtt, viszont történetileg nem vezet sehova. Aki nincs otthon a klasszikus filmekben, vagy a fentebb említett nevekből nem ugrik be legalább 3-3 film, nem is nagyon tud szórakozni a látottakon, egyszerűen csak szenved az unalomtól. Másfél óra... egy komplett filmhosszúságig áll a történet egy helyben.
Ám van egy másik történetszálunk, ami már jobban felborzolja a kedélyeket, persze, ha ismerjük a valóban megtörtént sztorit: Sharon Tate meggyilkolását. Ha nem, akkor a film előtt nagyon ajánlott egy Wikipédia gyorstalpaló, mert apró léptekben haladunk a Charles Manson vezette hippy bandához, aminek a végét lehet sejteni a film megtekintése során. Tarantino a két szálat ügyesen ötvözte (ahogy ezt megszokhattuk például a Ponyvaregényben is), de a történelembe megint belepiszkált, és egy viccesen túltolt – Tarantino stílusú – véres leszámolást rendezett, ami a közelében sincs az eddig remekül felvázolt sztorinak. És ki is lyukadtunk oda, ami miatt én csalódásként éltem meg a finálét. Ha már ekkora művészfilmet rendeztünk Hollywoodnak Hollywoodról, és Polanski rendező feleségének a meggyilkolását vesszük egy filmhez alapul, akkor miért nem fért bele a valós esemény feldolgozása?
Ennek ellenére a film nagy része mesteri lett, a két főszereplő pedig lubickol a ráírt szerepben. A sok kocsikázós jelenet pedig előhoz az emberből egy nosztalgikus hangulatot. Mégis, ahogy beszélgettem sok emberrel a filmről, nem értik – vagyis nem jön át – Tarantino elképzelését. Lehet, ez Amerikába jobban működik, de mi, európai nézők nem vagyunk otthon ebben annyira, mint ahogy ehhez a filmhez kellene. Tényleg csak egy ,,filmőrült" rétegnek merném ajánlani, ha ez nincs meg, akkor járjunk utána, ki volt Charles Manson és, hogy voltak a Tate-gyilkosságok, mert ellenkező esetbe megértem, ha valaki unalmasnak ítéli a rendező 9. nagyjátékfilmjét!
Nem könnyű az állástalan színészek élete a hatvanas évek végén. Hollywood kíméletlenül átalakult; új vezetők, korábban ismeretlen elvárások, s mindezek fejébe már a nők... több»
Szereplők: Leonardo DiCaprio, Al Pacino, Brad Pitt, Quentin Tarantino, Margot Robbie
