Tavaly ősszel mutatták be a filmet, akkor még nem volt semmi hír, hogy nálunk mikor vetítik. Bíztam benne, hogy moziban láthatom majd a Judy Garlandról szóló életrajzi filmet. Nem teljesen erre számítottam (hogy az életének csak az utolsó évét mutatja be a mozi), de így is szívfacsaróan szép lett.
Renée Zellweger most sem okozott csalódást, mindenképp megérdemelte a Golden Globe-díjat, és remélem, az Oscar is ugyanennyire esélyes. Az ilyen életrajzi filmeknek mindig sokkal erősebb hatásuk van, mivel ha jól alakítja a szerepét a megformálására kiválasztott színész, akkor teljesen magukkal ragadják a nézőt. Életre keltik a megformált hírességet, ebben az esetben Judy Garlandot, akit már gyerekkorában szereplésre kényszerített az édesanyja. Tehetségére már 13 éves korában felfigyeltek, szerződtették az MGM filmstúdióhoz,főszerepet kapott az Óz, a csodák csodája című filmben. Számára sajnos itt kezdődött az igazi pokol.
A történetben már egy végletekig meggyötört ember, akinek utolsó hónapjait láthatjuk, melyekbe néha bevillannak pályakezdő gyerekként átélt momentumai, traumái. Honnan vezetett az út a naiv ártatlan kislánytól a gyógyszerfüggő, összekavarodott alkoholista, de még mindig híres díváig?
A film elsősorban az emberi kapcsolatain keresztül mutatja be Judy Garlandot. Ahogy a volt férjével (majd az újjal), nagylányával, kisgyerekeivel, egy agilis asszisztenssel, vagy épp egy hétköznapi meleg párral viselkedik. Az öniróniával ellensúlyozott fájdalma (ami remek humorral fűszerezi a filmet) számtalan arcát mutatja meg.
Mint az életrajzi filmeknél általában, most is tudjuk, mi a történet vége, de ennek ellenére izgulunk Judy-ért; hogy visszatérhessen a gyerekeihez (ezúttal ne rontsa el), sikerüljön az ötödik házassága, szeresse a közönség, vagy csak egyszerűen kialhassa magát. Hihetetlen, hogy egy ekkora sztár hogy jut el odáig, hogy anyagi gondokkal küszködjön, vagy épp azt sem tudja, hol töltse az éjszakát. Ami a filmből szintén kiderül, az első lányát, Lisa Minnellit sem foglalkoztatta annyira az édesanyja sorsa, mivel egy rövid felbukkanás erejéig láthatjuk csak (legalábbis én ere következtettem). Valószínűleg nem volt éppen szoros anya-lánya kapcsolatuk.
Az, hogy szinte nem volt gyerekkora, hogy a stúdióban a kis növésű színészek szexuálisan molesztálták, éheztették, (és, ami egész életére rányomta bélyegét) a gyógyszerek szedése... – olyan károkat okozott, ami sajnos belehajszolta ebbe az önpusztító életvitelbe. Az utolsó nagy sikert a londoni koncertsorozat révén éli át, de sajnos ez sem tudja megmenteni őt.
Összességében Rupert Goold egy remek életrajzi filmet tett elénk, a fellépések lenyűgözően szívszorítóak, főleg az Over the Rainbow, ahogy Judy felvezeti. "Ez a dal nem az útról, nem a csodákról szól, hanem a reményről!” Igen. Sajnos, amit megfosztottak tőle, mert tudta, már elvesztett mindent. A gyerekkorát, a gyermekeit, a boldogságát. 47 évesen ez nagyon szomorú. Bárcsak összeüthette volna a cipője sarkát, és elmúlt volna minden rossz. Ugye?
Egyszer azt nyilatkozta, hogy az Óz gonosz "nyugati boszorkánya” az édesanyja volt az életében. Őt okolta leginkább a sorsa alakulásáért. Elég nyomasztó a történet hangulata, mindezek ellenére remek képek vannak a filmben, Renée briliáns, mégis volt egy pici hiányérzetem. Szerintem a film vége kissé talán hatásvadászra sikeredett, de így is ajánlom!
"Tudod, mindig nagyon komolyan vettem az Óz varázslóját. Hiszek a szivárvány ötletében. És egész életemben arra törekedtem, hogy átjuthassak rajta."
Judy Garland
73 Judy (2019)
dráma | életrajzi | romantikus
Az Óz, a csodák csodája Dorothy-jaként ismert Judy Garland élete nem volt intrikáktól mentes. Negyvenes éveire több házasságon volt túl, majd a kábítószerhez nyúlt, ezzel... több»
Szereplők: Renée Zellweger, Michael Gambon, Rufus Sewell, Andy Nyman, Jessie Buckley
