2019.06.21 21:31 Attila G. Olvasottság: <100x
0

Egy kutyás film, ami valahogy nem érintett meg

Szeretem az állatokat. Tulajdonképpen gyerekkorom óta a Fővárosi Állatkerttől pár percnyire lakom, s bár hosszú évekig csak ritkán jártam ott, kb. 5 éve bérletem van oda. Igaz, a legutóbbi nemrég járt le, és még nem hosszabbítottam meg.

Szeretem a kutyákat, volt is saját. Pont a társasházunk hátsó udvarában látta meg a napvilágot 5 testvérével. Egyedül ő maradt nálunk, miután a testvérei másnál találtak gazdára, és az anyját megmérgezte valaki a szomszéd házból. Amolyan társasházi kutya lett, a házból több család is gondozta. 12 éves kort élt meg. Míg végül egy család kisajátította, és nem hagyták, hogy elbúcsúzzak tőle, mielőtt elaltatták.

Egy kutyás film, ami valahogy nem érintett meg

S szeretem az általános filmeket, bár fel tudom húzni magam, ha egy vagy több állatot tesznek meg egy film főgonoszává. Izgalmasnak izgalmasak, s szerencsére kitalált történetek, ahol ideális esetben nem sérül meg a valóságban egyetlen állat sem, de valahogy mégsem érzem ezeket korrektnek.

Az Egy kutya hazatér egy szimpla szelíd állatos, kutyás film. Nekem igazából az Úton hazafelé filmek szinte nagy kedvenceim, minimum az egyiket moziban is láttam; és tévében is szívesen újranézem ezeket, ha valamelyik csatorna adja. S szerintem tekinthetők az Egy kutya hazatérhez hasonló filmeknek.

Egyébként ezt a filmet premier előtt láttam, tréfás módon az Alexandra Könyvkiadó jóvoltából. Egy filmforgalmazó nyereményjátékán meg egy filmes könyvet nyertem. Viszont valahogy nem tudtam vele mit kezdeni. Elvileg pozitívum volt, hogy egy kellemes női hangot kapott a főszereplő kutya magyar hangként, nyilván azért, mert szuka kutyus volt. S értem én, hogy a kutya vélt gondolatait akarta tolmácsolni. Számomra ez a "tolmácsolás" valamiért mégis kicsit zavaró volt. Az Úton hazafelé-filmek dialógusai valahogy befogadhatóbbak voltak. S bár egy leleményes, bátor, kalandozó, ráadásul szuka kutyus volt a film főszereplője. Számomra ez a történet az Úton hazafelé filmek után valahogy nem hozott túl sok újat. S nem tudom, hogy a pumák mennyire szelídíthetőek, gondolom, semennyire; vagy ha mégis, nehéz lett volna kivitelezni, de az a CGI puma valahogy kicsit furcsa volt. S furcsa, hogy már megint össze tudom hasonlítani az Úton hazafelé filmekkel. Mert valamelyikben mintha szintén lett volna egy puma, vagy hasonló nagymacska; s lehet, hogy én néztem be nagyon valamit, meg az a puma talán kisebb szerepet kapott; de mintha az a puma igazi lett volna. Pedig az Úton hazafelé filmek sokkal régebbiek, bár lehet, hogy pont az a jó, hogy akkor még talán nem volt ekkora CGI őrület. Természetesebben oldották meg a dolgokat.

Igazából most kellene pozitívumokat is írnom, talán tudnék is. Hagyott bennem emlékeket, nyomokat a film; szinte felelevenedik a szemem előtt az egész. Csak valahogy egyszerűen nem érintett meg.

családi | dráma | kaland

Bella különleges kutya: öntörvényű, életerős, makacs és imádja a gazdáját, Lucast. Ám egy váratlan eseménynek köszönhetően Bella nagyon messzire keveredik Lucastól, és... több»

0