A Kaptár-filmek mérsékelt sikere után Paul W. S. Anderson ismét nagy fába vágta a fejszéjét, ugyanis ezúttal egy másik zseniális videójáték-széria, a Monster Hunter filmvászonra való átültetésére vállalkozott. A castinggal most is biztosra ment; a főszerepben ismér Milla Jovovich látható.
A Szörnybirodalom erős felütéssel indít. Egy katonai csapat, a Bravo osztag tagjainak nyoma vész a sivatagban, az utolsó életjel, amit hagynak, egy különös viharról szóló jelentés. Artemis hadnagy és csapata a Bravo osztag keresésére indul, azonban a küldetés valami sokkal rosszabba torkollik, amikor szembe találják magukat a Bravo osztag vesztét okozó viharral, mely kaput nyit egy ismeretlen világba. Ebben a világban pedig az ember a tápláléklánc alján van, hiszen ahová lépnek, ott szörny terem...
A film első negyede lélegzetvételnyi pihenőt sem hagy, már az első pillanatban az osztagra támad a borzalmas, homokban megbúvó szörny, a Diablos, amit a pókszörnyek barlangja követ. A katonák egymás után hullanak, és durván a 20. perc környékén már csak Artemis van életben, súlyosan sebesülten. Anderson az összes aduászát bedobja már az elején, így sejthető, hogy hamarosan holtpontra jut a cselekmény, ami meg is történik a rossz feszültségadagolás következtében.
Artemis és Tony Jaa karakterének (akinek még a stáblista szerint sincs neve) közös jeleneteiben már Anderson alkotói válsága és ötlettelensége ölt alakot. A két karakter nem beszél közös nyelvet – szó szerint és átvitt értelemben sem –, így fontos dolgokat nem tudunk meg róla. Ki ő, és hogyan került át Szörnybirodalomba? Hogyan tanult meg életben maradni az extrém körülmények között? Mióta él így, és miért ellenségnek tekinti az újonnan érkezett embereket?
Mindezek homályban maradnak, ráadásul meglehetősen infantilisen viselkedik: előbb különösebb ok nélkül aprítják egymást Artemis hadnaggyal, aztán különösebb ok nélkül kibékülnek, és a következő jelenetekben már legjobb barátokként, tréningmontázsokban, vagy a naplementében csokoládét majszolva látjuk viszont őket. Vagy hasonló, unalomszülte jelenetsor a Diablos megölése is (karcolás nélkül ellenáll a sortűznek, a rakétavetőnek és a pókszörny mérgének, de egy egyszerű fejszúrás végez a gigászi szörnyeteggel).
Általánosan jellemző a filmre, hogy nem jól bánik az erőforrásaival. Az ígéretes kezdés után felejthető 1 órára leül a cselekmény, aztán az utolsó negyedére megint beindul, és jól összerakott akcióáradatot zúdít ránk, hogy épp akkor, amikor megint belejött a néző, véget érjen, nyitva hagyva a történetet egy esetleges folytatás előtt...
Pedig a világépítése és hangulatteremtése nagyon erős, brutálisan jól ábrázolja a szörnyetegek által benépesített világot. A filmzene szintén fantasztikus, mindig eltalálja a megfelelő hangulatot, néhol a Resident Evil zenéjét idézi.
Ha Paul W. S. Anderson tartja az első és utolsó negyed színvonalát, és ha beszélhetnénk színészi alakításokról, akkor ezzel a filmmel akár vissza is szerezhette volna a becsületét a Resident Evil filmről filmre egyre romló minőségű adaptációja után. De így csak még egy videójáték-adaptáció, melynek elrontása miatt lehet szidni Mr. Andersont és feleségét.
Amikor a tapasztalt és félelmet nem ismerő Artemis hadnagy (Milla Jovovich) hűséges katonáival az oldalán egy portálon keresztül egy olyan, számukra mindaddig ismeretlen világba... több»
Szereplők: Milla Jovovich, Ron Perlman, Tony Jaa, Jannik Schümann, Diego Boneta
