2019.09.24 16:35 MMcFly2015 Olvasottság: 100x
2

Az idő telt, a szereplők cserélődtek, de Pennywise trükkjei ugyanazok

Mint sokan mások, én is nagy elvárásokkal ültem be a 2017-es Az pazar első fejezete után. Kíváncsi voltam, mit lehet kihozni a háromórás játékidőből, de a könyv vaskosságát látva optimistán álltam hozzá. A végeredmény? Nem lett jobb az első résznél, de rosszabbnak sem mondanám – inkább túlzottan elnyújtott.

A film egy brutális és hatásos nyitánnyal indul, ami rögtön felcsigázza a nézőt Pennywise visszatérésére. Az ezt követő szakasz viszont lelassul: a történet hosszasan időzik az időközben felnőtt szereplők összeverbuválásán, mintha egy osztálytalálkozó szervezését néznénk végig. Ez a rész helyenként vontatott, de legalább bepillantást enged abba, hogyan alakultak a karakterek sorsa az elmúlt 27 év során. Ráadásul a casting zseniális: a gyerekszínészek felnőtt megfelelői szinte megszólalásig hasonlítanak az első részben látott alakításokra.

Az idő telt, a szereplők cserélődtek, de Pennywise trükkjei ugyanazok

A film középső szakasza viszont már sokkal kevésbé működik. Ahelyett, hogy tovább vinné az első rész feszült hangulatát, inkább önismétlővé válik. Pennywise egyesével „szívatja” a főszereplőket, és ezek a jelenetek mind ugyanarra a formulára épülnek: először egy személyes emlék, majd egy fokozódó feszültség, végül egy kiszámítható ijesztés. Ha ezt először látnám, biztosan hatásos lenne, de így csak az első rész újrajátszásának érződik – más köntösben.

Szerencsére az utolsó harmadban végre megérkeznek a horror valódi pillanatai. A helyszín ugyanaz, mint korábban, de a félelemfaktor jóval erősebb. Az utóbbi évek horrorfilmjei közül kevés tudott ennyire a moziszékbe szögezni, mint a finálé egyes jelenetei. Sajnos azonban maga a lezárás csalódáskeltő. Bár nem ismerem a könyv végét, ez a befejezés egyszerűen méltatlan Pennywise-hoz. Egy horrorikon legyőzésének nem szabadna ennyire könnyen megoldódnia és súlytalanul lezárulnia – egy öt órán át épített történethez képest ennél jóval ütősebb befejezést vártam volna.

Összességében, ha ezt a filmet két órára sűrítik, egy feszült és kiemelkedő horrort kaphattunk volna. Így viszont a túlnyomó részében inkább az Az első fejezet másolatának érződik, néhány erősebb jelenettel. Pontosan olyan érzés volt, mint amikor megnéztem a Másnaposok 2-t: ugyanaz a séma, csak más helyszín és más karakterdizájn.

horror

A Vesztesek Klubja tisztában van vele, hogy hiába sikerült legyűrniük a hátborzongató Pennywise bohócot, az ördögi lényt nem lehet megsemmisíteni. A klub tagjai időközben... több»

2