Tom Hanks posztapokaliptikus drámája ha nem is nyit új fejezeteket a zsáneren belül, de olyan érzékenységgel mesél az emberség mibenlétéről, a szeretet erejéről és az elmúlás komorságáról, ami egy egyedülálló darabbá teszi.
Nyomokban tetten érhető ugyan olyan klasszikusok hatása, mint pl. a Legenda vagyok vagy éppen a Számkivetett, azonban a Finch minden korábbi koncepciótól elszakadva, a saját világában létezik. Az emberi tevékenység okozta klímakatasztrófa csak háttérként van jelen, az igazi dráma Finch és az általa készített humanoid robot, Jeff között zajlik. Pesszimista hangot megütve, a Finch célja nem a világ megmentése, a régi állapotok helyreállítása, de még csak a további túlélők felkutatása sem. Az ő célja mindössze annyi, hogy gondoskodjon valakiről, aki majd vigyáz szeretett kutyájára (az egyetlen élőlényre, akivel kapcsolatot tart), ha ő már nem lesz. Bár a sorozatos napkitörések tönkretették az ózonpajzsot, és javarészt lakhatatlanná tették a Földet, az extrém UV-sugárzás pedig visszafordíthatatlan mértékben károsította a szerveztét, Finch tragédiájának valódi kulcsa az, hogy a Goodyear gondozásához szükséges tudás mellett, azt is igyekszik megtanítani Jeffnek, hogy ne felejtsen el élni, ő maga már elfelejtett. A cselekmény harmadánál ugyanis már egyértelmű: a szokatlanul emberi lelkületű robotba több optimizmus, empátia és érzelem szorult, mint megkeseredett alkotójába.
Finch, Tom Hanks több mint zseniális alakításában, ugyanakkor egy roppant mély, sokrétű karakter, olyannyira, hogy a közel kétórás játékidőt magabiztosan elcipeli a vállán. A nagyszerű információadagolásnak köszönhetően folyamatosan kapunk mozaikdarabkákat Finch múltjából és személyiségéről, melyekből szívszorítóan világlik ki, hogy miért is csömörlött meg az emberiségtől, és kutyája mellett miért keresi kizárólag robotok társaságát. Ahogy a Goodyear iránti szeretete, mint a külvilághoz való utolsó kapocs is, mélyen megható része a személyiségének. Egyszerre lesújtóan fájdalmas és felemelő is látni, ahogy a síron túlról is gondoskodni akar a négylábúról, és a legjobb búcsúajándékot adja neki, amit ember csak adhat: egy új barátot és védelmezőt Jeff személyében. Egy keserű és magányos ember, aki halála után mégis itt hagyja a szívét a kutyájának, egy jóságos robotba oltva... Leírhatatlanul gyönyörű üzenet.
A bájosan naiv, világra rácsodálkozó Jeff, a robot a komor történet üde színfoltját képviseli, kidolgozottságban és mélységben pedig nem marad el a karakter Finchétől. A kezdeti csetlés-botlás után ugyanis Jeffnek rövid időn belül el kell sajátítania mindent, ami ahhoz kell, hogy Finch nélkül boldoguljon és gondoskodjon Goodyearről. Így számára ez egy coming of age-történet is, a cselekmény során a járni tanulástól el kell jutnia az élet és a halál, az elmúlás és az újrakezdés értelmezéséig is. Ő azonban mindezt nem gépiesen teszi, hanem embereket megszégyenítő lelkesedéssel és örömmel veti bele magát a tanulás folyamatába, az élet megtapasztalásába. Caleb Lendy Jones pedig végtelenül szerethető módon kelti őt életre, aminek köszönhetően Jeff talán jobb azonosulási pont, mint Finch.
Az út során családdá kovácsolódó csapat a viszonylag hosszú játékidő minden percét tartalommal tölti meg, így egyetlen ponton sem válik vontatottá a roadmovie-jelleget öltő cselekmény. Egy biztos: a film megtekintése után minden egyes kutyának olyan gazdát kívánunk, mint Finch.
78 Finch (2021)
A posztapokaliptikus Földön egy robot, aki azért épített haldokló teremtője, hogy gondoskodjon szeretett kutyájáról, megismerkedik az élet, a szerelem és a barátság... több»
Szereplők: Tom Hanks, Skeet Ulrich, Caleb Landry Jones, Lora Cunningham, Christopher Farrar
