2022.04.10 11:40 Kezdő_kritikus Olvasottság: 196x
1

Vissza a 70-es évekbe

Azzal kezdeném, hogy ez a film nem fog mindenkinek tetszeni, sajátos történetmesélése, látásmódja miatt. Egy vezérfonal mentén halad, közben képeket felvillantva, amik között gyakran maradnak kifejtetlen részletek. Így aki egy klasszikus, logikusan felépített, egyenesen valahonnan valahova tartó filmre számít, az csalódni fog.

A fent említett vezérfonal ez esetben két fiatal története a 70-es évek Amerikájában. Egyikük, Gary a tipikus amerikai vállalkozó megtestesítője, aki dörzsölt, nagydumás és tele van ötletekkel, amiket, annak ellenére, hogy még csak 15 éves, nem is fél megvalósítani. Ha valami nem sikerül, nem esik kétségbe, mindig van új ötlet a tarsolyában. Világosan látja az amerikai álmot. Alana ezzel szemben egy mereven vallásos zsidó családból származó lány, aki megpróbál ebből a közegből mindenképpen kitörni, és ugyan 25 éves, de nincs sokkal több tapasztalata az életről neki sem. A film az ő egymásra találásukat, és sokszor küzdelmes, problémákkal teli útjukat követi a felnőtté válás útvesztőjében. Ezekben a küzdelmekben nem segít eltérő személyiségük és a 10 év korkülönbség sem, hiszen egyikük papíron már felnőtt, míg a másik gyerek. Míg a filmet néztem, folyton azon kaptam magam, hogy a két szereplőnek szurkolok: Találjatok már igazán egymásra végre! :) Ez a folyamatos, küzdelmes hullámvasút végig fenntartotta az érdeklődésemet a film alatt, így még a kifejezetten lassú részek sem tűntek unalmasnak.

Vissza a 70-es évekbe

A hangulatról szeretnék még pár szót ejteni, ugyanis ha semmi nem történne a filmben, erre akkor is adnék 3 csillagot. Egyszerűen zseniális. A helyszínek mind ismerősek, tökéletesen felépítettek és korhűek. Minden autó, ruha, frizura sugározza magából a 70-es évek Amerikáját. A képi világ jellegzetesen fakó, olyan, mintha egy archív felvételt néznénk. Mindezt megkoronázza a film zenei világa, ami szintén egyszerűen hibátlan. Minden helyszín, hangulat tökéletes korabeli zenét kapott, és ez a képi világgal együtt úgy szippantja be a nézőt, hogy észre sem veszi, egyszer csak ott sétál LA utcáin 1973-ban. Külön pluszpont David Bowie - Life on Mars? című számáért, ami nagy személyes kedvencem. :)

Érdekesek voltak még Sean Penn és Bradley Cooper epizódszerepei a filmben, amik ugyan a fő cselekményszálhoz nem nagyon adnak hozzá, ellenben mindkét színész nagyon jól hozza a korabeli gátlástalan celebet, így a hangulat szempontjából tökéletes adalék.

Összefoglalva, aki szereti a nosztalgiázást, egy palackpostát egy régi, érdekes világból, annak mindenképp érdemes megnézni ezt a filmet, nem fog csalódni.

dráma | romantikus | vígjáték

San Fernando Valley-ben járunk a hetvenes években, amikor egy középiskolás srácot az élet nagy kihívás elé állítja. A fiú bár bizonyított színészként, mindez nem jelenti... több»

1