Komolyan mondom, néha csak nézek magam elé, hogy a színészi szakma a mai napra, vagyis inkább a mostani időkre hová fajult? Ja nem, így nem jó, hová süllyedt? Se rangjuk, sem tudásuk (megfelelő), se respektjük nincsen a mai színészeknek. Így persze nehéz dolog egy jó és hiteles, vagy legalábbis "bekajálható" produkciót kapnunk vagy néznünk. Talán, aki most kiemelkedik ebből a filmből az alkotók közül, az Joseph Bishara, aki a Prong zenekarban is játszott a kilencvenes években, de olyan filmeknek is ő szerezte a zenéjét, mint az Insidious, a Sötét égbolt és például a The Conjuring. Itt is kemény zenei alapokat rakott le, és ez végig nagyon jól operált a filmmel. Malik Vitthal jól indít, ez tagadhatatlan, de mivel a horror műfajában (is) tapasztalatlan, hiszen összvissz ez a második filmje, ezért hamar elveszti a fonalat... Vagy meg sem találta...
A found footage rendben van... Azzal nagy baj nincsen, de megint kitérnék a rettenetes rossz színészi játékra. Renee (Mary J. Blige), aki egy afroamerikai és kifejezetten dekoratív énekes (nem színész), és - hozzáteszem - főszereplő, nem nagyon domborít, max. elöl a nyaka alatt a bizonyos méretei miatt (sic.)
Úgy 15-20 perc után kezdtem elvágyódni valamerre... Valami kellemes helyre... Mondjuk egy ausztrál folyóba, ahol tele van sósvízi krokival, vagy a Csendes óceánba, ahol a nagy fehér cápák vidáman lubickolnak. Főleg, mikor megláttam a szellemet (vagy mi a csudát), ami darabokra szed mindenkit, és arra gondoltam, bakker, ez csak fogorvos lehetett, mert mindenhol a fogak kihullanak az áldozatok szájából. És ez nem is vicces...
Danny (Nat Wolff) a nyámnyila fiatal járőr, Renee társa lesz, de komolyan mondom, úgy néz ki, mint egy stréber könyvtárszakos hallgató az egyetemen. Állandó lelkiismereti és érzelmi válsággal küzd, csakúgy, mint a bögyös Renee, akinek a fia nemrégen vesztette életét. A szellemfiú anyukája (jaj elárultam...) Taneesha (Anika Noni Rose), aki inkább énekesnő, mint színésznő, és igen, rajta is látszik, hogy inkább "B" kategória a filmvásznon. Egyébként ő is egy dekoratív és szép nő. Igaz, itt ez nem számít, mert színésznek tehetségtelen. A film mélypontjai a nevetségesen béna dialógusok, és ebben Renee férje, a kissé lelassult fickónak tűnő Gary volt (Demetrius Grosse), aki körülbelül 15 percenként megnyugtatta asszonykáját, hogy nyugalom, ő vele van, és mit is tudna neki segíteni? Szerintem a legtöbbet azzal, ha kiszállnál a filmből...
És az entitás vagy szellem... Atyavilág!!!
Ekkora gagyi rettenetet nagyon régen nem láttam... A cigifüstként viselkedő rém egy 15 éves fiú szelleme (vagy mije?), de a szellemteste, az egy jó kétméteres, nagy, drabális emberé... Oké... úgy látom, a forgatáson is tolták a dzsangát rendesen.
A vége pedig katasztrófa... Nevetséges! Már azt vártam, hogy a két szellemsrác kérjen fagyira egy kis aprót, és úgy menjenek el.
Egy csillag a film, és egy csillag a zenei betétekért. Komolyan, a kedvenc fotelemben zsibbadt a lábam, pedig nem szokott. Csalánteát ittam, csak úgy, nem orvosilag, ők most a kovidszörnyet üldözik... És házi sós aprósüteményt rágcsáltam hozzá. Ja, és vitamint eszem... Mert az ilyen filmektől szoktam agysorvadást kapni.
60 A testkamera (2020)
Egy rutin közúti ellenőrzés során egy rendőr szörnyű halált hal. Renee, a meggyilkolt zsaru kollégája az egyetlen, aki látja az esetről készült felvételt és a rajta... több»
Szereplők: Mary J. Blige, Nat Wolff, Anika Noni Rose, David Zayas, Lance E. Nichols
