Wolfgang Petersen Trója című filmje nagyszabású, ambiciózus vállalkozás: Homérosz Iliászának egyik legismertebb történetét próbálja modern, realista eposszá formálni. A 2004-es bemutató idején a film egyszerre vált kasszasikerré és kritikai viták tárgyává, és ez az ellentmondásosság máig meghatározza megítélését. A Trója nem tökéletes, de ereje, látványa és mitikus súlya miatt megkerülhetetlen darabja a történelmi–epikus filmeknek.
A forgatókönyv egyik legfontosabb döntése az istenek szinte teljes mellőzése. Petersen tudatosan „lehúzza a földre” a mítoszt: a konfliktusok nem isteni akaratból, hanem emberi szenvedélyekből, hiúságból és hatalmi vágyból fakadnak. Ez a racionalizálás érthető filmes szempontból, ugyanakkor elvesz valamennyit az eredeti történet transzcendens erejéből. A Trója így kevésbé mitológiai eposz, inkább történelmi dráma, amely mitikus keretek között mozog.
Brad Pitt Achillese a film egyik legemlékezetesebb eleme. Pitt fizikai jelenléte, karizmája és harci koreográfiája ikonikus – különösen a Hektór elleni párbaj, amely a film csúcspontja. Ugyanakkor Achillest itt nem a belső vívódásai, hanem a düh és a halhatatlanság iránti vágya definiálja. Ez az egyszerűsítés hatásos, de némileg egysíkúvá teszi a karaktert.
Ezzel szemben Hektór (Eric Bana) sokkal emberibb figura. Családapa, testvér, hazájáért harcoló katona, akinek minden döntése erkölcsi súlyt hordoz. Bana visszafogott játéka méltóságot ad a karakternek, és nem véletlen, hogy sok néző számára ő a film valódi hőse. Trója városa az ő szemszögéből nem csupán hadszíntér, hanem otthon, amelyet védeni kell – még akkor is, ha a bukás elkerülhetetlen.
A mellékszereplők vegyes képet mutatnak. Peter O’Toole Priamosza bölcs és fáradt uralkodó, Sean Bean Odüsszeusza intelligens és pragmatikus, míg Orlando Bloom Parisza sokszor gyengének és naivnak hat. Ez utóbbi karakter szándékosan ilyen, mégis nehéz együttérezni vele, ami a történet egyik érzelmi problémája: a háborút kiváltó szerelem súlytalan marad.
Látványvilág tekintetében a Trója lenyűgöző. A tömegjelenetek, a csatajelenetek koreográfiája és a díszletek grandiózusak, de nem öncélúak. A film még a digitális trükkök ellenére is meglepően „földszagú”: érezni a port, a verejtéket és a vért. James Horner zenéje emelkedett, ugyanakkor érzelmesen aláhúzza a történet tragikus ívét.
A film legnagyobb gyengesége a játékidő és a ritmus. A Trója túl sok karaktert és konfliktust próbál egyszerre mozgatni, így egyes érzelmi pillanatok nem kapnak elég időt a kibontakozásra. A történet súlya ellenére néha sietősnek, máskor indokolatlanul hosszúnak érződik. A Trója nem hű adaptáció, hanem értelmezés. Egy olyan film, amely a mítoszt emberi tragédiává formálja, és közben elvesz ugyan valamit a legendából, de nyer cserébe egy sötét, komor, realista eposzt. Nem hibátlan, de ambíciója és ikonikus pillanatai miatt ma is emlékezetes. Egy film a hírnévről, a becsületről és arról, hogy a háborúban – istenek ide vagy oda – végső soron mindig az emberek fizetik meg az árat.
81 Trója (2004)
Trójában háború dúl, mert a szerelmes Parisz (Orlando Bloom) elrabolta Helené hercegnőt (Diane Kruger). A megsértett és kifosztott Meneláosz király harcba hívja Agamemnónt (... több»
Szereplők: Brad Pitt, Orlando Bloom, Sean Bean, Diane Kruger, Peter O'Toole
