A maga korában minden bizonnyal a jobbak közé tartozott ez a film, mára azonban már megkopott a fénye, hiába a rangos alkotógárda és a viszonylag érdekes alapötlet. A sztori némileg döcögősen indul, és véleményem szerint kicsit hosszú is a játékidő a némileg szegényes cselekményhez képest, viszonylag sok az "üresjárat", amikor pl. azt nézhetjük, hogyan fotózzák a lányokat, illetve a szerelmi szál is talán kissé elnyújtott, noha kétségtelen, hogy a befejezés tekintetében mindenféleképpen indokolt a két főszereplő közti romantikus kapcsolat részletes ábrázolása.
Amit kicsit hiányoltam, az annak a kiaknázása, hogy Laura provokatív művészetének hatásait valamivel bővebben elemezzék. Ugyanis a filmben is többen kritizálják ezt az agresszív, erőszakos stílust, és maga Neville nyomozó is többször utal arra, hogy a gyilkos számára is esetleg ez ad indokot tettei elkövetésére. Valamiért nem igazán éreztem, hogy a sztori néhány jelzésértékű momentumtól eltekintve komolyabban reflektált volna arra az erőszakhullámra, amelyet az USA-ban mondjuk a Piszkos Harry-történetek vagy más hasonló alkotások taglaltak. Pedig lett volna erre lehetőség, kezdve onnan, hogy a jelenetek egy része lepukkant városnegyedekben játszódik, és hogy fényes nappal brutális gyilkosságok áldozataivá válhatnak tisztes állampolgárok, nem mellesleg pl. Tommy Ludlow karaktere is a társadalomba visszailleszkedni próbáló egykori bűnöző figuráját mutatta (volna) be, mégis, mintha erőtlen lett volna annak az erőszakos társadalmi háttérnek a bemutatása, amely annyira foglalkoztatta többek között a kor filmeseit is.
A film talán legérdekesebb pillanatai a "látomások", illetve ezek képi megvalósítása. A thriller/giallo régi toposza az, hogy időnként a gyilkos szemszögéből követhetjük az eseményeket, ám itt az alkotók csavartak egyet ezen a sablonon, hiszen Laura szemével látjuk azt, amit a gyilkos lát. Viszont ennek a mikéntje és az oka nagyrészt homályban marad, mint ahogyan a tettes motivációit is lerendezik néhány mondatban. A filmben sok mellékszereplő akad, de sajnos ők sem tesznek hozzá túl sokat a történethez, lényegében véve semmi funkciójuk sincs, zömmel csupán az éppen aktuális áldozat szerepét töltik be, és a többségük alakja is kidolgozatlan. Viszont jó pont a 70-es évek zenei és formavilágának átadása; ha már a feszültség csak időnként jelenik meg, akkor legalább részben sikerült ezt a kor hangulatának bemutatásával kompenzálni.
Túl nagy filozófiai mélységgel és alapos társadalomábrázolással sajnos nem lepi meg a film a nézőt, bár kétségtelen, hogy néha sikerül őt megborzongatnia, és látvány terén is jól visszaadják Laura rémületét és iszonyodását, illetve azt, hogy eleinte még képtelen felfogni, mi is történik, később azonban már kétségbeesetten próbálja megmenteni barátait a haláltól. Összességében véve ez manapság már egynek számít, de egy esti szórakozásnak még elmegy.
60 Laura Mars szemei (1978)
Laura Mars fotós áldozatként állítja be modelljeit. Egyszer azonban egy ismerőse jelenik meg előtte, és mikor rájön, hogy valójában egy sorozatgyilkos áldozata lett, akit... több»
Szereplők: Tommy Lee Jones, Faye Dunaway, Brad Dourif, Raúl Juliá, Rene Auberjonois
