Argento egyik misztikus thrillere, amit még 1971-ben készített úgy, hogy ő rendezte és a forgatókönyvíró is saját maga volt, így a mozi hiányosságait akár saját magának is kielemezhette. De azért azt nem mondhatnám, hogy túl sok és vészes hibát fedeztem fel benne.
4 mosche di velluto grigio (4 szürke bársonylégy)...
Egy igazi klasszikus, ami az Argentóra jellemző jegyekkel bír. A híres Állat-trilógia befejező része, ami hatalmas sikert aratott az előző kettővel egyetemben.
Az első a Kristálytollú madár, a második a Kilencfarkú macska, és a most taglalt filmünk jelesül a harmadik része...
A film, mint mondtam, különleges jegyekkel bír, ami az olasz mesterre utal leginkább...
Argento a close upok nagymestere, amit harsány hanghatások és élénk színek erősítenek meg. Tökéletes pre-lightok, amit itt is zseniálisan oldanak meg, ebben nagyszerű partnerre talált az operatőrben, Franco Di Giacomóban. A giallóra oly jellemző rough cut itt is elkíséri a film egészét, ami a hatás-ellenhatást az egekbe emeli. Zsigeri félelem és feszültség, ami hatással van a nézőre, vagyis ránk, amit Argento fényes nappal, egy bolti jelenettel is el tud érni. Hiába, ő egy ösztönös zseni, és mikor beáll a kamerák mögé, mi csak ámulunk, mert mindig eléri, amit szeretne...
Ja, megint csak beszélek és beszélek...
Mi is a sztori?
Roberto Tobias (Michael Brandon) egy jól menő rockzenekar dobosa, aki mostanság nem érzi otthonosan magát, mert napok óta a próbák után egy titokzatos személy követi őt. Egyre jobban bosszantja a dolog, és egyik este úgy dönt, szembesíti a titokzatos idegent. Roberto okosan becsalja egy elhagyatott színházba, majd rövid dulakodás után, mivel az idegen előránt egy tőrt, Roberto fölénybe kerül, és nem szándékosan leszúrja. A támadó azonnal belehal a sérülésekbe...
Ezzel nincs vége az ügynek, hiszen egy maszkot viselő személy lefényképezi az egészet, majd Roberto címére elkezd a gyilkosságról fényképeket küldeni. Persze Roberto retteg, és még a feleségének, Ninának (Mimsy Farmer) sem mer szólni. Éjjelente rémálmok gyötrik, majd jön az igazi feketeleves, mert az üldöző az egyik éjjel megtámadja őt. Nincs mese, kipakol Ninának mindenről. Miután Roberto rájön, hogy a titokzatos idegen mindenáron az életére tör, magánnyomozóhoz fordul, Giannihoz (Jean-Pierre Marielle), aki megígéri, hogy segít neki. Gianni kideríti, hogy az őrült, aki eközben megöli Roberto szobalányát, nem más, mint Carlo Marosi (Calisto Calisti), aki nem halt meg, a tőr is csak egy színházi kelléktőr volt...
Bár a filmben egy kisebb szerepben láthatjuk még Bud Spencert, itt nem hagy bennünk olyan nyomot, mint a számtalan vígjátékában...
Vissza a filmhez... ( jobban járok).
Itt persze még nincs vége, hiszen a miértekre válasz kell, és a rémálom is csak most kezdődik.
Argento szépen adagolja az információkat, megfelelő köntösbe bújtatva nekünk...
Nem hiába hívják a félelem nagymesterének, itt is bemutatja, hogy bőven megérdemli a becenevét.
A végén a csattanó is zseniális, mint szerintem maga az egész film...
Itt is csodálatosak a színek, és a vágások is jókor vannak jó helyen. Francoise Bonnot ügyesen dolgozott a nyersanyagból.
Szóval a kedvenc fotelem ilyenkor mindig nagyon kényelmes és oltalmat nyújtó hely.
Argentóval nem lehet szórakozni!
Egy kis kókuszos tekercs és áfonya-jázmin jeges tea.
Egy misztikus thriller, ami nem giallo, de majdnem. A minősége vitathatatlan.
Az értőknek és figyelőknek ajánlott kategória.
68 4 légy a szürke bársonyon (1971)
Roberto, egy rockbanda dobosa állandóan furcsa telefonhívásokat kap és észreveszi, hogy pár napja mintha követné őt egy rejtélyes ember. Egy éjszaka sikerül elfognia az... több»
Szereplők: Bud Spencer, Jean-Pierre Marielle, Francine Racette, Mimsy Farmer, Michael Brandon
