Jó, hogy elkészült, szeretjük

2022.05.31 13:48 Greta Olvasottság: 246x

5

A befejező részek hiányában a teljesség igénye nélkül: jól sikerült ez az évad (is). Az első rész, mint egy bravúrosan megkomponált nyitány egy nagyszabású opera elé, egyetlen pillanatát sem akartam elmulasztani. Katartikus. A második résztől már a szokott tempót és stílust adja a sorozat, én nem mondanám, hogy felülmúlja az eddigieket, de csalódást nem okoz. Nem éreztem újszerűnek, itt-ott megfáradt is, rövidke ideig, de nem hagyja el magát.

Humorban sem túl erős most a film, inkább csak kellemes, viszont a horror-részek remekelnek. King mellett Barkert is felidézik nekem, ami már igencsak színvonal. Itt sem kapunk újdonságot, de bőven elég, hogy tudják az alkotók, mit kezdjenek a nagy elődök örökségével. Lenyűgöző a főgonosz, igazi rémkirály, és a sztori alakulása, amit köré írtak.

Jók az új karakterek. Joseph Quinn mint Eddie Munson elemében van, főleg az elején, ahol van egy kis játéktere, még nem vált át ijedt szemű menekülőbe.

Sajnos a régiek közül Charlie Heaton (Jonathan) elég rosszul néz ki, a szerepe is egyre gyérebb. A barátnőjét alakító élettársa is kicsit ijesztő, - mit szedtek, fiatalok? Viszont Joe Keery (Steve) teljesen profi, már az előző évadban átvette tőlük az irányítást. Külön kedvencem a vörös hajú Sadie Sink, az Eli című horrorban is lazán kitűnő volt. Duettje a rémkirály Vecnával, mikor kiszabadul a karmai közül, az egyik legerősebb jelenet eddig.

Várom az utolsó részeket, és igen, a beharangozott ötödik évadot is. A Stranger Things olyan sorozat, amit pár évente előveszek egy maraton keretében, vagyis része lett az életemnek.