Kiváló dráma még kiválóbb szereplőkkel. "Beaugarden Hotel. 6 méterre a tengertől. Kitűnő konyha, külön asztalok" így hívogat a családias szálloda reklámtáblája a vidéki Angliában. A nyugodt felszín alatt súlyos feszültségek rejtőznek, amelyek lelki traumákat okoznak. Az igazat megvallva Rita Hayworth-re voltam kíváncsi, hogy kissé érettebb korában hogyan nézett ki (40 évesen is bombázó!), de aztán rajta kívül számos fantasztikus színész játékában gyönyörködhettem. Ketten közülük – teljesen megérdemelten - Oscar szobrot is kaptak. A viszonylag ritkán szereplő Wendy Hiller legjobb női mellékszereplőként és David Niven Pollock „őrnagy” alakításáért. Aránylag keveset lehetett látni a vásznon, de amikor megjelent játéka felejthetetlen volt. Az eredeti színdarab szerzőjének bizonyos önéletrajzi elemeivel felruházott Pollock/Niven a megszokottól teljesen eltérő alak megjelenítésével ért el sikert, vagyis nem a tőle oly sokszor látott „bájgúnárt” alakította, hanem az „őrnagy” álcája alá rejtőző félszeg, kishitű, az emberi kapcsolatoktól reszkető, sajnálatra méltó embert. Ugyanilyen joggal kaphatott volna elismerést Burt Lancaster is John Malcolm szerepéért, mert a volt feleségével (Hayworth) folytatott szikrázó drámai dialógusok is megrázóak voltak, rávilágított az iszákosságának alapvető indítékaira. Egyre inkább a meggyőződésemmé válik, hogy évtizedeket kell visszautazni az időben, hogy igazán zseniális filmeket láthassak.
Kiváló dráma még kiválóbb szereplőkkel. "Beaugarden Hotel. 6 méterre a tengertől. Kitűnő konyha, külön asztalok" így hívogat a családias szálloda reklámtáblája a vidéki Angliában. A nyugodt felszín alatt súlyos feszültségek rejtőznek, amelyek lelki traumákat okoznak. Az igazat megvallva Rita Hayworth-re voltam kíváncsi, hogy kissé érettebb korában hogyan nézett ki (40 évesen is bombázó!), de aztán rajta kívül számos fantasztikus színész játékában gyönyörködhettem. Ketten közülük – teljesen megérdemelten - Oscar szobrot is kaptak. A viszonylag ritkán szereplő Wendy Hiller legjobb női mellékszereplőként és David Niven Pollock „őrnagy” alakításáért. Aránylag keveset lehetett látni a vásznon, de amikor megjelent játéka felejthetetlen volt. Az eredeti színdarab szerzőjének bizonyos önéletrajzi elemeivel felruházott Pollock/Niven a megszokottól teljesen eltérő alak megjelenítésével ért el sikert, vagyis nem a tőle oly sokszor látott „bájgúnárt” alakította, hanem az „őrnagy” álcája alá rejtőző félszeg, kishitű, az emberi kapcsolatoktól reszkető, sajnálatra méltó embert. Ugyanilyen joggal kaphatott volna elismerést Burt Lancaster is John Malcolm szerepéért, mert a volt feleségével (Hayworth) folytatott szikrázó drámai dialógusok is megrázóak voltak, rávilágított az iszákosságának alapvető indítékaira. Egyre inkább a meggyőződésemmé válik, hogy évtizedeket kell visszautazni az időben, hogy igazán zseniális filmeket láthassak.