Lehet, ez most unalmas, és azt gondoljátok, félrebeszélek, de sebaj, nem olvassátok el maximum, attól én még akkor is leírom...
Nehogy bennem maradjon. És mivel szerintem kifejezetten lényeges.
Giallo. Műfaj... Zsáner... Életérzés...
A giallo olaszul sárgát jelent, de ha filmes értelmezésében nézzük, akkor egy kíméletlenül véres, erotikus és jellegzetes jegyekkel bíró olasz alkotásnak nevezném, aminek rengeteg jeles képviselője volt, mint például Dario Argento, Lucio Fulci, Ruggero Deodato, Lamberto Bava, Umberto Lenzi , Pupi Avati, Mario Bava... és még sorolhatnám a jobbnál jobb rendezőket nektek. És itt van Sergio Martino, aki nem tartozott a legnagyobbak közé, és mégis...
Az I corpi presentano tracce de violenza carnale (A kegyetlenül megerőszakolt holtak nyomai), de itt hazánkban csak Torzó néven futó, remek giallo. Martino, aki nem bízta a véletlenre, saját maga írta a forgatókönyvet is, bár besegített neki Ernesto Gastaldi is, akivel egy kifejezetten tisztességes forgatókönyvet raktak le elénk, amit nagyon ügyesen és jól megfilmesítettek...
Ki szeretném emelni, hogy Martino a giallo összes jegyét tökéletesen és formálisan is okosan belerakta a filmbe...
Gore jegyek, hiszen van vér rendesen, erőszak a maga nyers formájában, gyönyörű és meztelen női testek, amit a taljánok (és persze mi is) imádtak, szex, erotika minden mennyiségben és fantasztikus színek, amik még ma is lenyűgöznek...
Giancarlo Ferrando mesterien alkalmazta a fifty-fiftyt, főleg a gyilkosságoknál, ami akkoriban szinte előírás volt a giallóknál. Ó, és persze említsük meg már mindenféleképpen a zenei alapok fontosságát és precíz illesztését, amit Maurizio De Angelis és Guido De Angelis szereztek. Nem mondjátok, mintha ismerős lenne a nevük?
Ugye-ugye???
Röviden a sztori, hogy hátha kedvet kaptok hozzá...
Perugia híres egyetemén több gyilkosság is történik, amit egy álarcos gyilkos követett el, aki egy piros-fekete sállal is fel van szerelkezve.
Majd egy gazdag és szexi diáklány, aki meg tudott menekülni, megpróbálja barátnőivel együtt csapdába csalni a gyilkosunkat, nagybátyjuk házába, egy eldugott villába, Tagliacozzóban. Dani (Tina Aumont) büszke a jónak tűnő ötletre, dehát tudjuk...
Nem mind arany, ami fénylik...
A gyilkos elkezdi elvarrni a szálakat, megöli a sálat áruló, de zsaroló utcai árust, majd Dani egyik impotens, de idegesítő zaklatóját.
Aztán a sálas gyilkos eljut a villába, és módszeresen elkezdi irtani a hölgyeket, akik közül az alvó Jane (Suzy Kendall) menekül csak meg, de éppen arra kel fel a sok nyugtatótól kábultan másnap reggel, hogy halott barátnőit éppen nem túl gusztusos módon darabolja fel gyilkosunk...
De sokáig nem marad titokban, ki a gyilkos, hiszen nemsokára felfedi magát Jane előtt...
Nem is spoilerezném tovább a filmet, mert szerintem tényleg érdemes megnézni, hiszen a hetvenes évek giallo stílusjegyeivel büszkélkedő film nem rossz alkotás. Minden benne van, az akkori kornak megfelelően, bár Argento és Bava azért ennél többet is kihozott volna belőle, ne legyünk telhetetlenek.
Jó kis mozi, ami a giallo egyik emlékezetes és ismert darabja. Amúgy is, férfitársaim, a hölgyek dekoratív jelenléte mindent (is) tud feledtetni. Majdnem félrenyeltem egy-egy kellemesebb jelenetnél, de erről többet nincs szándékomban elmesélni.
Hajrá, a lehetőség adott, a giallo pedig tárt karokkal vár...
Kedvenc fotelem itt nagyon kényelmes volt, és egy kis chilis csoki jól is esett, némi extra bubis vízzel...
A melltartók pedig csak úgy repkedtek.
80 Torzó (1973)
Perugiaban egy diáklányt megfojt egy ismeretlen elkövető. Az egyetlen nyom mindössze annyi, hogy a gyilkos egy fekete-piros sálat viselt. Egy amerikai cserediák, Jane és a barátai... több»
Szereplők: John Richardson, Suzy Kendall, Luc Merenda, Angela Covello, Tina Aumont
