Eros Puglielli....
Aki pedig mindent beleadott, de egy fecske nem csinál nyarat!
2004-et írunk, és egy kísérlet a giallo feltámasztására. Mert végtére is a giallo egy csodálatos műfaj, aminek rengeteg követője volt, és van is szerencsére.
Csodálatosan vegyíti a horrort, és a thrillert, a pszichothrillert, és persze az erotikus filmeket. A lelki állapotokra fókuszál, és a szereplők sötét oldaláról közelít...
Mára már sajnos, a híresebb művelői közül már csak Dario Argento él, de összességében a műfaj már csak vegetál. Argento is már koros, és nem hinném, hogy nagyon erőltetné a rendezést....
Ezért volt nagyon meglepő, mikor olvastam Puglielli nyilatkozatát, hogy nemsokára kijön az új gialloja, az Occhi di Cristallo. Elkezdett érdekelni a téma, és addig nyomoztam, amíg meg nem tudtam nézni a filmet. és örömmel láttam, hogy a zsánerre jellemző elemek mind meg vannak benne, és ez örömmel tölt el...
Adva van egy titokzatos gyilkos, némi okkultizmus, ami persze szinte kötelező, feltörő, és nagyon bántó múltbéli emlékek, valamint a halálos veszélybe kerülő fiatal, gyönyörű, erotikusan túlfűtött nő....
Hogy Eros Puglielli milyen sikerrel is jár a filmjével?
Nagyon őszintén?
Hát akkor elmondom! Engem nem késztetett arra a gondolatmenetre, hogy hurrá, a giallo újra él! A szándék nemes, és örülök, hogy a mai, szinte kockázatmentes világban, és persze filmgyártásban valaki ezzel próbálkozik, de sajnos a végeredmény felemás, hiába vannak Puglielli stábjában olyan emberek, mint Luca Di Fulvio, és Franco Ferrini, a forgatókönyv írók, a zeneszerző Francesc Gener, és az operatőr Luca Coassin. A fényképezéssel nincsen baj, a helyszínek is nagyon jól ki lettek választva, de valahogy az egész nem jött át...
Magyarul a műfajhoz már nincsenek meg azok az emberek, akik tudják, és értik ezt a műfajt, és a színészek sem olyanok már, mint anno, akik azért benne voltak úgymond a "sűrűjében". A sztori pedig nem rossz, hiszen egy sorozatgyilkos üldöz egy fiatal nőt, és a nyomozó, aki meg akarja védeni a fiatal nőt, titokban beleszeret. Lucia Jimenez, Luigi Lo Cascio, és Eusebio Poncela hiába adtak bele apait-anyait, csak nem a régi iskolában nevelkedtek. Túl statikus a film, túl merev, és klisés...
Oké, ez ellentmondás, hiszen a giallo kliséi megvannak, megvoltak, de mégis...
Itt valahogy nem működnek, vagy nem olyan erővel, és hatásosan, mint kellene. Mintha hiányozna az Argento féle atmoszféra, ahol van úgymond félelemfaktor, amire Puglielli nem képes olyan erővel, mint elődei. sajnos a végefelé a film amerikanizálódik, hiszen elkezdenek a készítők bénázni. Erőltetett finálé, ami nem jól sikerült, hiszen a gyilkos is elintézhetné hőseinket, de nem, húzza az időt, és klisés szerencsétlenkedésbe kezd....
Egyszóval, itt egy giallo...
De még nem bontanék egy Don Perignon-t örömömben. Sajnos a giallo tetszhalott állapotban van, és egyenlőre a gyógymód ismeretlen.
Ezért három csillag a film, és egy Puglielli-nek, hogy megpróbálta.
Én pedig kedvenc fotelemből örömködöm, hogy megtaláltam a filmet, és meg tudtam nézni.
Egy kis kesudió, és mazsola, hozzá jeges tea....
Ebédre meg tészta lesz.
Cibo perfetto....
60 Kristályszemek (2004)
Almadi nyomozó egy intelligens, művelt pszichopatára vadászik, aki sorra szedi áldozatait. A nyomozónak nem csupán egy gyilkossal kell szembenéznie, hanem a város társadalmi... több»
Szereplők: Luigi Lo Cascio, Carmelo Gómez, Lucía Jiménez, Simón Andreu, Eusebio Poncela
