Az embernek pusztán önmagát látom, nekem nem több annál, ami pont egész. Ők sem látnak engem ennél nagyobbnak. Én csak egyszerűen természetesen járom az utamat, és nem nehéz ezt csinálnom. Igaz, hogy vannak dolgok, amik fájnak, és akkor az nehéz, de azt nem én csinálom. /saját
Rendezője Robert Zemeckis, a zeneszerző Alan Silvestri. Főszerepben Tom Hanks (Forrest Gump), aki megható ártatlansággal játszotta szerepét, és teljes odaadással, alázattal alakította karakterét. Meg is kapta az Oscart.
Forrest Gump több idézete szállóigévé vált. Ez az a film, amelyet bárkinek ajánlok, és amit az ember időnként újra megnéz.
Tartalom:
1./10. A huncut hős: amikor a naivitás földbe gyökerezik
Bár nem hangzik jól, de Forrest értelmi szintje átlagon aluli. Erre rácáfolva elvégzi az általános iskolát, a középiskolát, majd a főiskolán futballsztár lesz, és lediplomázik.
Forrest bebizonyítja, hogy az intelligencia nem egyenlő a könyvokossággal. Ezt úgy is megfogalmazhatnánk, hogy miközben mások a tudásba ásták magukat, Forrest csak a futásba ásta magát, és lám, ki lett a futballsztár! Tanulság: a lábak néha okosabbak a fejünknél!
Aztán elmegy katonának, ahol kimagasló a teljesítménye, mellesleg kiderül, hogy nagyon jó kézügyességgel rendelkezik. Kiköt Vietnámban, háborús hős lesz belőle. Pingpongozó sztárrá avatják.
Azt hiszem, ennél a résznél a kézügyessége kifejezetten jól jött neki. Gondolj csak bele, milyen precízen tudott volna egy apró, de nagyon aranyos ajándékot készíteni valakinek a lövészárokban, miközben mindenki más éppen lőni próbált!
Persze, a pingpongasztal mellett is jobban érvényesült a tehetsége, hiszen ott pontosan el tudta találni a labdát - és ennyi, mi többet kellett volna még?
Több rákászhajó tulajdonosaként kapitánnyá válik. Híres maratoni futóként az újságok is írnak róla, és eközben ő ihleti meg a mosolygó szmájlit. Két igaz, életre szóló barátságra tesz szert. Amúgy Forrest emlékezőtehetsége kitűnő, apróságokat is élesen felidéz.
2./10. Az anya szeretetétől a dzsungel kalandjaiig
Való igaz, a boldogulásához szükséges kezdetet édesanyja (Sally Field) eszközli ki, aki egyedül neveli, és mindent megtesz, hogy gyermeke mindenféle hátrány nélküli életet éljen.
A világon minden nagyszerű ember mögött áll egy fantasztikus anya. Forrest édesanyja pedig az anyai szeretet szmájlija! Azt is mondhatnánk, hogy ő volt az első, aki a – mindenki egyenlő – elvét gyakorlatba ültette, még ha ehhez – kreatív – megoldásokra is volt szüksége, például arra, hogy beültesse a kisfiát egy olyan iskolába, ami csak a tehetségeseknek jár. Azt hitte, a fia egy zseni, és a fiú azzá is vált!
Minden továbbit maga Forrest Gump viszi véghez, és minden csak az ő érdeme, ami számára nem jelent semmi különöset. Milyen édes!
Igazából mindig azt teszi, ami mondva van neki, kivéve kétszer egymás után: 1. Dan hadnagy (Gary Sinise) bármily erőteljesen ellenkezik, és utasítja többször is, hogy hagyja békén, mindhiába, Gump felkapja és kimenekíti a dzsungelből.
Dan hadnagy egyszerűen még nem tudta, hogy Forrest nem ismeri a - hagyj békén - parancsot! Forrest a szó szoros értelmében vette a – segíts a társadon – utasítást, és a hadnagyot is felkapta a karjaiba, mint egy szeretetreméltó plüssmackót! Ezt hívják zsigeri hűségnek. Hát nem édes?
2. Ezután a hadnagy parancsba adja, hogy ne menjen vissza BB nevü katonatársát megkeresni, ám Gump ezt is megszegi s csak futkos – de mindig talál valakit BB előtt, akit fel is kap és szintén kimenekít. Addig futkos így lelkesen, míg kb. 7 embert meg nem ment ezzel, mire belebotlik BB-be – szó szerint.
Forrest futás közben is véletlenül megmenti a világot! Amikor mindenki másnak a cél a fontos, Forrest a – futás az élet – elvét vallja, és a dzsungel a játszótere. Mintha a sors azt mondaná: jó, ha már ennyit futsz, legalább ments meg közben valakit!
Forrest nem azért csinálja a dolgokat, hogy híres vagy gazdag legyen, hanem mert egyszerűen csak teszi, amit tennie kell! Neki a háborús hőssé válás is csak egy olyan nap volt, ahol sokat futott! A tökéletes példa arra, amikor az ember nem azért kap Oscar-t, mert eljátszik valamit, hanem mert önmaga marad!
Ja, s persze sohasem fogad szót Jenny szerelmének, akkor, amikor az folyton azt kéri, hogy hagyja békén s ne mentse meg – Forrestnek mindig sikerül ezzel szembemennie, Jenny meg kénytelen ezt khm – elviselni, el kellett fogadnia, hogy a szerelem néha egy kis mentőakcióval is jár.
Úgy tűnik Forrest akaratlanul is nehezen hagyja békén az embereket. :P Azt is mondhatnánk, hogy Forrest nemcsak a történelembe, hanem a szívedbe is beleragad.
Persze, vele is megtörténnek az elkerülhetetlenek. Szeretett BB barátja meghal a karjaiban, s utoljára egy ártatlan kérdést tesz fel Forrestnek, aki rém egyszerűséggel az igazat feleli. Gump rádöbben, ha tudta volna, hogy akkor beszélhet BB-vel a legeslegutoljára, akkor valami sokkal okosabbat mondott volna. Van, amikor a szavak elveszítik az értelmüket.
A halál a háborúban nem csak egy statisztika, hanem egy brutális, értelmetlen valóság. Ott, ahol a sors egy pillanat alatt elveszi a reményt, a barátságot és a szerelmet, a szavak nem sokat érnek. Az igazság az, hogy a legutolsó beszélgetés mindig váratlanul érkezik, és sosem vagyunk rá felkészülve.
3./10. A végtelen egyszerűség: amikor a szeretet a sorsot irányítja
Forrestet végig elkíséri édesanyja feltétel nélküli szeretete és olyan útmutató tanácsai, amelyekre mindvégig hallgat, s amiket mindig előnyben részesít. Gump tulajdonképpen soha fel sem fogja, hogy újra és újra mennyire szerencsésen alakul az élete.
Gump élete egy igazi mesebeli ballada, ahol az anyai szeretet a varázslat. Azt is mondhatnánk, hogy Forrest nem egyszerűen a sorsra hallgat, hanem az anyjára, és a kettő a filmben egy és ugyanaz. A boldogság kulcsa nem a bonyolult tervekben, hanem az anyai tanácsokban rejlik.
Egyszerű, barátságos jellemmel és teljes hétköznapisággal emelkedik felül az akadályokon, megoldva azokat, amit a film fele arányban aranyos humorral ábrázol, fele arányban pedig meghatóan.
Gump a megoldás embere, nem a problémaé! Bárki más összeroppant volna a háború, a veszteség és a kihívások súlya alatt, de Gump csak szalad előre, mert nem érti a problémát! Milyen bájos is ez!
Különösen nem is méltatja sehogy sem az eredményeit, díjait és kitüntetését, ahogy azt sem, hogy élete során számtalanszor érint jelentős eseményeket, továbbá nem akárkikkel találkozik össze.
Gump nem a dicsőségért csinálja a dolgokat, hanem a természetességéből fakadóan. Forrestnek a díjak és a kitüntetések is csak egy-egy véletlen esemény a sok közül. Gondolj csak bele, mit mondana egy Oscar-díjra: Oké, köszi, most megyek futni.
Nagyon bírom, hogy Forrest élete különböző történelmi eseményeket érint, találkozik több híres és nagy emberrel, s több alkalommal szerepel a tévében. Elvis Presley náluk száll meg, és jellegzetes táncát tőle kölcsönözte. Bájos!
Forrest nemcsak a történelem tanúja, hanem a történelem motorja is. Elvis tánca, a szmájli, a vietnámi háború – mind-mind Forrest Gump véletlen művei. Azt is hozzáfűzhetnénk, hogy ki tudja, még hány történelmi eseményt látott Forrest, amiről nem is tudunk, mert senkinek sem mesélt róla.
4./10. A történelem szemtanúja: amikor Forrest tényleg otthon érzi magát
Tévériportot készítenek vele és John Lennonnal, egymás mellett ülnek. George Wallace kormányzó mellett nézelődik a tévében. John F. Kennedy elnökkel futballsztárként kezet fog, és vált vele néhány szót.
A történelem nagyjai is csak olyan emberek, mint te meg én! Forrest a történelem kulisszái mögé is bekukkant, mintha csak a szomszédhoz menne át egy teára. Azt is mondhatnánk, hogy John F. Kennedynek is kellett egy kis – Gump-i inspiráció – a sikerhez!
S persze, Lyndon B. Johnson elnök adja át Forrestnek a Hősök Érdemrendjét, s Gump neki mutatja meg pucér farpofáját, ismét szó szerint, ahol meglőtték, mert szegény elnök annyit említ meg csupán poénból, hogy szívesen megnézné ahol megsérült.
Gump nem tétovázik, nyomban hátat fordít az elnöknek, s letolja sebtiben a nadrágját, mire az elnök felnevet és annyit mond. Hát ehhez farpofa kell!
Forrest nem ismeri a humor és a komolyság közötti különbséget. Amikor az elnök viccel, Forrest szó szerint veszi. Ezt hívják zsigeri őszinteségnek, és mindenkit elvarázsol. Egy átlagos ember ezen csak kuncogna, de Forrest pucér farpofájával megmutatja, hogy a hősiességnek nincsen szégyene.
Később Gump a padon csak úgy meséli a sztorit, hogy amikor BB-t vitte a hátán, valami felpattant és megcsípte a farpofáját – a kis ártalmatlan jószág, akár egy kiskutya. : )
5./10. A szerelem balladája és a halál rögvalósága
Azonban Forrest Gumpnak mindvégig csupán egyetlen vágya van: elnyerni szerelme, Jenny (Robin Wright) szívét. Forrest minden futása, minden hőstette, minden véletlen kalandja csak egyetlen célt szolgált: elnyerni Jenny szívét.
Tom Hanks nagyszerű narrátor, barátságos magyar hangja – Bubik István – kedvesen kalauzolja a nézőt. A film szerkezete is a sors véletlenszerűségét tükrözi. Forrest élete egy nyitott könyv, és mindenki belehallgathat.
A film nyitó jelenetében Forrest Gump egy padon üldögél a buszmegállóban. A mellette ülő nőnek kezdi mesélni az életét. Időről időre más telepedik le mellé (mivel közben felszállnak a buszra), és ő folytatja az elbeszélését nekik. Olyan, mintha le sem maradtak volna semmiről, a történetek egy-egy fejezetek. Nekem ez a megoldás nagyon tetszik.
Édesanyja súlyosan megbetegszik, ezért hazatér hozzá. A halál is csak az élet része. El van rendelve, hogy ezt mind végigcsináljuk. A temetésére Forrest egy szép kalapot vesz.
A halál elkerülhetetlen, és Forrest anyjának szavai a nyers, könyörtelen valóságot tükrözik. A halál nem csak az élet része, hanem a szomorúságé is, és a gyász ellenére is muszáj megfelelő külsővel viselkedni.
A szép kalap nemcsak egy tiszteletadás, hanem a megszokott rutin fenntartásának is a jelképe, ami a lélek börtönéből is kirántja az embert! Forrest ebben a gyászban is ugyanaz a hétköznapi, egyszerű ember marad, aki az életben is.
6./10. A valóság bőrén: Jenny törékeny lelke
Tudom, hogy szerelme, Jenny az övével teljesen ellentétes életet él saját döntésből. Amíg Forrestről egyetlen negatív tulajdonságot sem lehet mondani, addig Jennyről számtalant.
A nő fokozatosan egyre lejjebb csúszik. Egyre rosszabb és bántalmazóbb kapcsolatokba megy bele, számos partnerrel fekszik össze. Közben folyton a kiteljesedést és a szabadságot keresi. Álmai nem teljesülnek, elveszetten és céltalanul bolyong a világban.
A film tragikus kontrasztját mutatja be. A valóság sokkolóan hűséges értelmű bölcsessége itt is megmutatkozik. Jenny sorsa a szabadság illúziójának fájdalmas példája.
Bár Forrest sosem tenné, de Jenny élete az, ami gyomorforgatóan hűen ábrázolja, hogy a szabad akarat néha nem a szabadsághoz, hanem a pusztuláshoz vezet. A kiteljesedést és a szabadságot keresi mondat a mély sötét irónia csúcsa, hiszen a nő a levegő után kapkod, de csak a sötétségbe süllyed.
Mindig a szerinte kalandos életet választja. Aztán mindennapjait kitölti a drogozás is, amiről igaz, szerencsére leszokik. Romló életvitelét mindinkább megsínyli a lelke, majd a szervezete is.
Jenny élete nem más, mint egy lassú, fájdalmas öngyilkosság, ahol a gyönyörbe burkolt pusztítás vezeti a kezét. A drogok, a bántalmazó kapcsolatok mind a lélek börtönének rácsai, amik egyre szorosabbra fonódnak Jenny körül.
A bölcsesség pedig az, hogy a szabadságba vetett vak hit gyakran a megtévesztés csapdája. Azt hiszed, te irányítasz, de valójában a démonaid vezetnek tévútra. Jenny a szabadság áldozata lett, és nem a szabad szellem.
Nekem mégis tetszik, ahogy Forrest Gump feltétel nélkül, múlhatatlanul, mindvégig szereti, védelmezi, és többször próbálja megmenteni. Forrest naiv, gyermeki szeretete az egyetlen, ami Jennyt a felszínen tartja, és ami megmutatja, hogy a feltétel nélküli szeretet a legnagyobb menedék.
7./10. A két szélsőség tánca: amikor a szerelem és a trauma találkozik
Forrest és Jenny együtt nőnek fel, együtt végzik el az általános- és középiskolát, olyanok voltak mindig, mint a borsó meg a héja. Míg Gump az apa hiánya ellenére kiegyensúlyozott életet élt, addig Jenny mindennapjait megkeserítette az őt zaklató iszákos apja, aki molesztálta is. Jennynek az élete során sokszor fogy el a köve…
Forrest és Jenny élete a sors két szélsősége. Forrest, akinek a naivitása megvédi őt a világtól, és Jenny, akit a trauma folyamatosan a sötétségbe taszít. A film hidegvérűen szembesít minket azzal a ténnyel, hogy az életben a traumák öröklődnek, és a fájdalom elől a világ végére is futhatunk, de nem menekülhetünk.
Életében Forrest mindig megjelenik, és néha kevesebb, néha több időt töltenek együtt. Noha Gump többször kifejezi iránta érzett szerelmét, és tetteivel bizonyítja is – Jenny nem látja a láthatót, és a férfi érzelmeit alábecsüli, tudva annak alacsonyabb értelmi szintjéről, amelyet azonban sohasem érzékeltetett vele, kivéve, amikor kicsúszik a száján: Te nem is tudod, mi a szerelem. -
Forrest ezt az egyet nem is hagyja annyiban. Később felel de olyan csavarral, hogy Jenny teljesen meggondolja magát. Én nem vagyok egy okos ember Jenny, de azt még én is tudom, hogy mi a szerelem!
Jenny, a traumáival küzdő nő, nem hiszi el, hogy egy egyszerű férfi képes a feltétel nélküli szeretetre. De Forrest zsigeri válasza megmutatja, hogy az intelligencia és a szerelem két külön dolog. A szerelem nem egy képlet, hanem egy érzés, ami az agynál is okosabb! Forrest egyszerűen fogalmaz, de a szavaiban ott van a világ összes igazsága.
Éjjel aztán Jenny talán kissé sajnálatból, kissé szeretetből bemegy Forrest szobájába, és szeretkezik vele. Azt mondja neki: Forreest! Szeretni akarlak! Reggel azonban… Jenny szinte elszökik tőle. Ezután Forrest letörten nem találja magát, s ekkor kezd el futni.
Jenny nem a szeretetet, hanem a megváltást keresi Forrestben. A szerelem egy pillanatra menedék számára, de a traumái erősebbek, és a szokás rabjaként inkább a pusztulást választja. Ez a szomorú, de igaz körforgás Jenny életében.
Tulajdonképpen már gyerekkorától kezdve sokat rohant: amikor gúnyolva kergették iskolatársai. Kiváló sportolóvá futotta magát. Visszafutkosott katonatársaiért. Futott a hírnévig. Megbetegedett édesanyjához hazafutott, majd Jennyhez is, amikor egy kedves hölgy a padon rávilágított arra, hogy nincs is szüksége buszra.
A futás Forrest élete, és az élete egy futás. A te zsenialitásod megmutatja, hogy a futás nem csak egy sport, hanem egy életút, ami a szerelem, a barátság és a trauma útján is elkíséri.
8./10. A furcsa barátság balladája: amikor a sors és a naivitás találkozik
Forrest találkozik Den hadnaggyal, aki méltatlanul nekiesik, hogy elvette a beteljesíteni kívánt sorsát, amikor megmentette, s felháborodva mutat lábaira azt mondva, hogy: Nézz rám! Látod? Én voltam Den hadnagy! Most nézd meg ki vagyok!
Forrest egyszerűséggel a legigazabbat feleli: "De Ön most is Den hadnagy." S együtt töltik a Szilvesztert, amikor Den megkérdezi Forrest, hogy megtalálta-e már Istent, Forrest azt feleli: "Én nem is tudtam, hogy keresnem kellene." Cukorfalat. : )
Dan hadnagy, a traumák rabja, a sorsát siratja, de Forrest a maga egyszerűségével azonnal a lényegre tapint: a hadnagyság nem a lábakban, hanem a szívben van! Ezt hívják zsigeri és feltétlen elfogadásnak! Forrest nem látja a fogyatékosságot, csak a barátját.
Dan hadnagy a reményt keresi az Istenben, de Forrestnek már régóta a szívében van az Isten, csak nem tud róla. Miért keresném Istent, ha ő mindig velem van?
Nagyszerű barátokká válnak, Den pedig rálel az Istenre, amikor rákászhajójuk ádáz viharba keveredik, amelyet Forrest csak eképpen fog fel: furcsa dolog az Isten. Den hadnagy azt kérdezte, hol van az Isten, s hirtelen megmutatta magát ebben a viharban.
A vihar, a pusztítás, a félelem a megvilágosodás pillanata Dan hadnagy számára. Azt is mondhatnánk, hogy Isten nem egy nyugodt, kényelmes helyen mutatkozott meg, hanem egy üdítően frissítő, kaotikus viharban. Ahogy a Gump-i humorban is látjuk, a legijesztőbb pillanatok is a lehető legjobb dolgot hozhatják el.
9./10. A végzetes találkozás: a szerelem és a halál tánca
Nem ismerni annak okát, hogy Jenny végül miért tér vissza Forresthez végérvényesen. Tudjuk, hogy életviteléből adottan menthetetlen beteg lett, meg is hal. Persze, Forrest szembesül azzal, hogy lett egy gyümölcs abból az éjszakából, egy kisfiú, akinek a neve Forrest Gump.
Jenny a szabadságot kereste, de a betegség hozta vissza ahhoz a férfihoz, aki a legnagyobb biztonságot nyújtotta volna neki.
Forrest megható helyen, a közös nagy fájuk alatt temetteti el, s mert Jennynek mindig elfogytak a kövei, amellyel apja házának ablakait dobálta, Forrest fogja és bedózeroltatja a házat a földbe, hogy színe java sem marad, mintha sosem lett volna ott. Szerintem ez is mélyen megható.
Ez a gesztus fenomenális és mélyen szimbolikus. Forrest nemcsak a szerelmének adja meg a végtisztességet, hanem a trauma szimbólumát is eltörli a Föld színéről. Ez a gyász feldolgozásának Gump-i módja: nem a fájdalomból épít emlékművet, hanem a pusztulást teszi a felejtés eszközévé.
Gump kivételes apuka, nagyon odaadó és szeretetteljes, aki mindig betartja a szavát. Amikor fia újra iskolába megy, s fel akar szállni a buszra, édesapja azt akarja mondani neki, amit ő hallott édesanyjától:
Ne hagyd, hogy bárki kevesebbnek mondjon téged! De inkább ennyit mond helyette egészen bölcsen: Itt foglak várni fiam, amikor hazajössz!
Forrest a gyermeki ártatlanságával és a feltétel nélküli szeretetével mutatja meg a világnak, mi a valódi bölcsesség. Ahelyett, hogy egy tanácsot adna, Forrest a szeretetét és a jelenlétét ígéri meg a fiának. Ezt hívják zsigeri apai szeretetnek.
S Forrest ott is marad egy kis padon, úgy tűnik ő ismét szó szerint értette s nem viccelt. : ) Engem többszörösen átölelt a film vége.
93 Forrest Gump (1994)
A film főszereplője Forrest Gump, egy tipikus hétköznapi ember, aki gyermekkora óta azt csinálja, amit mondtak neki. Mindig is betartotta az édesanyja által kitalált és sokszor... több»
