2024.09.06 13:27 Artemisia Olvasottság: <100x
2

Western ballada

A western mintegy fél évszázadon keresztül volt az amerikai filmgyártás vezető műfaja. Az amerikai civilizáció megszületésének túlidealizált mítoszát megéneklő műfaj számtalan klasszikust adott a világnak: Délidő, Hatosfogat, Egy maréknyi dollárért, Rio Bravo, A jó, a Rossz és a Csúf, Volt egyszer egy Vadnyugat, Fennsíkok csavargója, A félszemű, Vad banda, Aki lelőtte Liberty Valence-t, Butch Cassidy és a Sundance kölyök, Kis nagy ember, Winnetou... A sort hosszasan lehetne folytatni jobbnál jobb alkotásokkal, azonban a '80-as évekre így is elérte a hanyatlás a vadnyugati hőstörténeteket.

1990-ben kockázatos vállalkozás volt tehát egy 3 órás indiáneposz elkészítése, Kevin Costner mégis belevágott Michael Blake nagyívű regényének megfilmesítésébe. Bár minden ellene szólt, és rengeteg nehézség adódott a forgatás során a határidő kitolódásától és a büdzsé elfogyásán (amit Kevin Costner saját zsebéből pótolt ki) át az állatok idomításáig és a lakota nyelv megtanulásáig (végül a férfi színészek is a lakota női dialektusát beszélik a filmben), a Farkasokkal táncoló mégis hatalmas siker lett! A rekordbevétel, a 7 Oscar-díj és a kultfilm státusz mellett a western új hullámának, a revizionista neowesternnek is alapköve lett.

Western ballada

Története szerint a polgárháborúban megcsömörlött John J. Dunbar hadnagy (Kevin Costner) egy határvidéki kis helyőrségre kéri az áthelyezését. Azonban megérkezve mindössze egy üresen álló, rozoga kis erődöt talál a semmi közepén, pontosabban a sziú indiánok földjén. John napjai magányosan telnek, társasága csak hűséges lova, valamint egy különös, szelíd farkas személyében akad (a sziúk ezért nevezik Johnt Farkasokkal táncolónak). Azonban hamarosan találkozik a környéken élő sziúkkal, és megindul egy lassú közeledési folyamat.

Kevin Costner nemcsak színészként remekel Dunbar hadnagy szerepében, hanem rendezőként is kivételes pártatlansággal és emberséggel ábrázolja az előítéleteit félretevő katona és a fehér embert érdeklődve figyelő indiánok interakcióit.

Az indiánok elfogadják Johnt, aki betekintést nyer a törzs mindennapi életébe, megtapasztalja, hogy az indiánok korántsem vademberek, ahogy az akkori közvélemény kezelte őket, és bizony szembesül a fehér ember kollektív bűneivel is. Közben barátokra talál a sziúk között, sőt az idiánok által felnevelt fehér nő, Álló Ököl (Mary McDonnell) személyében még házastársra is.

Miközben új, vadregényes életét éli tiszteletbeli sziúként, John régi élete utoléri őt: katonák érkeznek a környékre, és az indiánokra támadnak. Johnnak régi és új meggyőződései, régi és új értékrendje, esze és szíve között kell választania, embert próbáló döntéseket kell meghoznia.

A film végig hiteles tud maradni érzelmileg, végig emberi és egyszerre emelkedett és megrázó. Tiszteletteljes elégia az évtizedek során olyan sokszor rossz színben feltüntetett, előítéletesen és felszínesen ábrázoló indiánok felé. Gyönyörű gesztus, gyönyörű történetbe foglalva.

Nem véletlen tehát a Farkasokkal táncoló sikere, és méltán van helye a filmtörténet legjobb alkotásai között, mely nemcsak a western, de az őslakos indiánok becsületét is helyreállította.

dráma | kaland | western

Dunbar hadnagy (Kevin Costner), akit az amerikai polgárháború frontjáról helyeztek át a Sedgewick erődbe, hogy ott magányosan állomásozzon, száműzetésében kapcsolatba kerül a... több»

2