Farkasokkal táncoló

Fiatalságom nagy kedvence volt ez a film, melyből leszűrhető volt az az örök tanulság, hogy mindig meg kell ismerni másokat és az idegen közösségeket, mielőtt ítéletet alkotunk róluk, vagy feleslegesen gyűlöletet táplálunk irántuk. A filmbeli John J. Dunbar hadnagy (Kevin Costner) északi katona a polgárháborús időkben és természetesen a fehérek tisztje, így elvben az indiánok az ellenségei. Ő mégis inkább megismeri, sőt megkedveli őket. Nagyon jó történet, és remek rendezés. Minden elismerés Costner számára.

Kevin Costner szeret hősöket játszani. Itt tényleg jól tette, fontos érteni, miként tette tönkre a fehér ember az indiánok életterét. Persze kissé nyálas, meg túl hosszú, Mary McDonnell (Álló Ököl) pedig kifejezetten rossz választás volt erre a szere... Többpre. Összességében mégis jó látni, akár többször is. Családi mozinak is kifejezetten ajánlott a szépséges látványvilág miatt. A bölények vonulása lenyűgöző, komoly filmes teljesítmény volt ezeket a felvételeket elkészíteni. Az indiánok is hitelesek, nem csak beöltöztetett statiszták. Jó, hogy elkészült.

Az én számomra nem tudott újat mutatni sem pedig olyat amivel elszórakoztatna. Az alap felállás egész jó de a kivitelezése nem hatott meg engem. Elég unalmas volt.

Kevin Costner és Wes Studi jól,és hitelesen formálják meg a rájuk szabott karaktert.A rettenetes hosszúsága miatt azért nem egyszerű időt keríteni a megtekintésre,de már láttam egy párszor. Jó mozi,és megható történet.

Életem során sokszor megnéztem ezt a filmet. Véleményem szerint Kevin Costner itt inkább rendezőként vált nagy névvé, mintsem a színészi alakításával, de utóbbit is elismerés illeti. A történet az amerikai polgárháború vége felé kezdődik, az 1860-as ... Többévek második felében, mikor is a keleti partvidéken élő amerikai telepesek a hadsereg irányításával szépen fokozatosan kezdik a Nyugatra való terjeszkedést, megbolygatva ezzel a zavartalanul, a természettel tökéletes harmóniában élő őslakos indián törzseket. Nem szeretnék spoilerezni, de már azért is megéri legalább egyszer megnézni ezt a művet, hogy tisztában legyünk, micsoda értéket is képviselt az elsőre talán nomád, barbárnak tűnő indián kultúra. A "fehér ember" rengeteget tanulhatott volna ezektől az emberektől, akik tényleg képesek voltak a Földanyával szimbiózisban élni. A filmben különösen megkapóak Dunbar hadnagy monológjai a prérin zajló, kezdetben magányos életéről, felfedezéseiről, a fehér ember által még nem bemocskolt, érintetlen tájnak a szépségéről. De be is fejezem az értékelést, mert oldalakat lehetne írni róla, az sem lenne elég. A maga kategóriájában, de számomra minden filmkategóriát tekintve is az egyik legzseniálisabb film, amit valaha láttam, és még jó párszor fogok is, remélem, hátralévő életem során.