Kevés olyan folytatás létezik, amely nem egyszerűen felér az elődjéhez, hanem képes teljesen új irányba vinni azt anélkül, hogy közben elárulná annak szellemiségét. A bolygó neve: Halál pontosan ilyen. És talán éppen ezért tartják a mai napig a filmtörténelem egyik legjobb folytatásának. Az 1979-es A nyolcadik utas: a Halál egy klausztrofób űrhorror volt. Egy lassú, nyomasztó, feszültségre építő túlélőfilm, amelyben maga az ismeretlentől való rettegés jelentette a legnagyobb fegyvert.
Erre jött James Cameron, és megtette azt, amit nagyon kevés rendező mert volna megtenni. Nem lemásolta az első részt. Nem próbálta újraforgatni. Nem próbálta felülmúlni ugyanazzal a recepttel. Hanem teljesen új műfajjá alakította. Az űrhorrorból egy kommandós akció-horror lett. És működik. Sőt, zseniálisan működik.
Tulajdonképpen egy új alműfaj született meg. A katonai sci-fi és a horror olyan elegyet alkot, amelyet azóta rengetegen próbáltak utánozni, de nagyon kevesen tudtak megközelíteni.
A film elképesztő ritmusérzékkel épül fel. Nem rohan. Nem kapkod. Először megismertet bennünket a karakterekkel, felépíti a helyzetet, majd fokozatosan elkezdi szorítani a hurkot. És amikor elszabadul a pokol, onnantól kezdve gyakorlatilag nincs megállás. A tengerészgyalogosok csapata a mai napig ikonikus. Mindegyiküknek van karaktere, személyisége és saját hangja. Néhány perc alatt többet tudunk meg róluk, mint sok modern film teljes szereplőgárdájáról két és fél óra alatt.
És persze ott van Sigourney Weaver. Ripley nem egy legyőzhetetlen szuperhős. Nem azért működik, mert mindenkinél erősebb, hanem azért, mert emberi. Fél. Bizonytalan. Elfárad. Mégis újra és újra feláll.
És talán ezért vált minden idők egyik legjobb akciófilmes karakterévé.
A film technikai szempontból is elképesztő teljesítmény. A díszletek, a praktikus effektek, a miniatúrák, a jelmezek és a látványvilág ma is megállják a helyüket. Sőt, bizonyos értelemben még jobban is öregedtek, mint sok modern számítógépes effekt.
És ott van a hangulat. Az állandó feszültség. A mozgásérzékelő pittyegése. A sötét folyosók. A pánik. Az a bizonyos érzés, hogy valami nagyon nincs rendben. Ez az a fajta filmes élmény, amit nem lehet egyszerűen lemásolni.
A bolygó neve: Halál ráadásul azt is bebizonyította, hogy egy folytatásnak nem az a feladata, hogy ugyanazt a filmet készítse el még egyszer. Az a feladata, hogy továbbépítse a világot. Új szemszögből mutassa meg. Merjen kockáztatni. Merjen változtatni. És ha kell, akár új műfajt teremtsen.
Ez a film pontosan ezt tette. Nem véletlen, hogy a mai napig hivatkozási pont. Nem véletlen, hogy filmes iskolákban elemzik. És nem véletlen, hogy amikor szóba kerülnek minden idők legjobb folytatásai, szinte mindig az elsők között hangzik el a neve.
A bolygó neve: Halál nem egyszerűen egy remek folytatás. Hanem egy tankönyvi példa arra, hogyan kell tiszteletben tartani egy mesterművet úgy, hogy közben valami teljesen újat alkotunk belőle. Ez nem második rész. Ez maga a mérce.
93 A bolygó neve: Halál (1986)
akció | kaland | sci-fi | thriller
Ripley hadnagy 57 év után kel fel a hibernálásból. Hazatérve tudja meg, hogy az eltelt idő alatt egy emberi kolóniát telepítettek arra a bolygóra, ahol korábban megtámadták... több»
Szereplők: Sigourney Weaver, Bill Paxton, Lance Henriksen, Michael Biehn, Tom Woodruff Jr.
