A Még drágább az életed! a folytatások tipikus dilemmájával néz szembe: hogyan lehet túlszárnyalni egy olyan filmet, amely újradefiniálta a műfajt? Renny Harlin rendező más megközelítést választott: nem újragondolni akarta a Die Hard formuláját, hanem nagyobbra, hangosabbra és hidegebbre venni mindent. Az eredmény egy lendületes, látványos, ugyanakkor időnként kissé túlzó akciófilm, amely bár nem éri el az első rész tökéletes arányait, mégis szórakoztató, feszült és méltó folytatás.
A történet ezúttal egy repülőtéren játszódik, ahol John McClane – mintha a sors különös humorral rendelkezne – ismét karácsony estéjén találja magát egy terrorista akció közepén. A gépeltérítés és az irányítótornyok feletti hatalom megszerzése már alapból izgalmas felütés, és Harlin ügyesen használja ki a repülőtér rideg, steril környezetét. A hóviharos éjszaka, a kifutópályák fényei és a folyamatos kommunikációs káosz sajátos, feszült atmoszférát teremtenek.
Bruce Willis továbbra is McClane legnagyobb erőssége. Karaktere még mindig emberi, esendő és végtelenül szarkasztikus; egy olyan akcióhős, akinek minden győzelméhez vér, sár és fáradt káromkodás tapad. Az első rész varázsa részben pont abból eredt, hogy McClane nem szuperember – ezt a második film megtartja, még ha jóval extrémebb helyzetekbe is dobja a karaktert. A tűzpárbajok, robbanások és fizikai bravúrok már eleve túlzóbbak, de Willis karizmája viszi a hátán az egész káoszt.
A gonosztevők ezúttal kevésbé emlékezetesek. William Sadler korrektül hozza a katonás fegyelmet és hidegvérű elszántságot, de Hans Gruber intellektuális eleganciájához mérten halványabb figura. A film inkább a helyzet súlyára, mintsem a karakterek közötti pszichológiai feszültségre épít – és ez érződik is: több az akció, kevesebb a rafinált játék. Harlin rendezése energikus, helyenként kifejezetten túlzó, de a film tempója végig feszes.
A repülőtér mint helyszín kiválóan működik: a hangárok, csúszkáló gépek, leszállási próbálkozások mind emelik a tétet, és néhány jelenet – különösen a hóviharban zajló összecsapások – máig látványosak. A praktikus effektek és a valódi robbanások ma is ütnek. A film gyengéi abból fakadnak, hogy sokszor túl akar licitálni mindent, ami az első részben működött. A valószerűség határa többször is eltűnik a hófödte kifutópályákon, bizonyos párbeszédek túlírtak, és néhány karakter (különösen a rendőri vezetők) komikusabb, mint amennyire a sztori engedné. Ugyanakkor ezek a hibák a folytatásfilmek tipikus túlzásai, és kevéssé rontják az összképet.
A Még drágább az életed! nem próbálja újradefiniálni az akciófilmeket – csak egy nagyobb, harsányabb, hidegebb, és helyenként őrültebb verzióját kínálja annak, amit az első film megteremtett. És épp emiatt működik: mert tudja, mit vár tőle a közönség, és azt látványosan, energikusan és karácsonyi káosszal szállítja. McClane második nagy kalandja lehet, hogy nem ér fel az eredetihez, de még mindig az akciófilmek aranykorának egyik erős, emlékezetes darabja.
84 Még drágább az életed (1990)
A washingtoni repülőtéren elszabadul a pokol, amikor a terroristák átveszik az irányítást, akik vezérük, a dél-amerikai drogbáró, Esperanza kiszabadítására érkeztek. A... több»
Szereplők: Bruce Willis, Franco Nero, Colm Meaney, John Leguizamo, Dennis Franz
