A film műfaja egy neo-noir, thrilleres beütéssel. A filmet Phil Joanou rendezte, Dennis McIntyre drámaíró írta, a producerek Ned Dowd, Randy Ostrow és Ron Rotholz voltak, a zenéjét pedig Ennio Morricone szerezte.
Bár a film sajnos nem aratott óriási kasszasikert, és a bemutatóját kifejezetten beárnyékolta a hasonló témájú Nagymenők Ray Liottával, Robert De Niróval és Joe Pescivel, azért a legtöbb kritikus pozitívan fogadta. A New York-i helyszíneken forgatott filmet a ténylegesen létező Hell's Kitchen-i banda, a hírhedt Westies ihlette McIntyre számára... Természetesen a film igazi motorjai a szereplők voltak, akik nélkül ez a film sem lett volna több, mint egy teljesen átlagos alkotás... Mi a sztori?
Terry Noonan (Sean Penn) hazatér a Pokol konyhájába (Hell's Kitchen), ahol fiatal korukban egy bandában tolták Jackie Flanneryvel (Gary Oldman)... Visszatérése igen megosztó, hiszen a régi banda nem minden tagja bízik meg benne! Jackie Flannery egy ír bűnbanda tagja, amelyet bátyja, Frank (Ed Harris) irányít, kőkeményen. Terry újraéleszti régi kapcsolatát Jackie csodaszép és bájos nővérével, Kathleennel (Robin Wright). Elmeséli a lánynak, hogy a javító után elkezdett tanulni, és végül FBI ügynök lett, elvégezve az akadémiát... Immár azért jött "haza", hogy az ír bűnszervezetet felszámolja, és a tagokat letartóztassa.
Intéz magának egy kamu gyilkosságot, hogy a banda végre befogadja, bár Terry tudja, ha kiderül a simlisség, azonnal kinyírják. Ám nagyon megkedveli a kissé naiv Jackie-t, és mikor egy rivális bandával való összecsapás után, ahol Jackie lelő három olasz maffiatagot, az olasz vezér elhívja egy találkozóra Frankie-t, és arra kényszeríti, hogy ölje meg a saját öccsét, vagy ha nem, kitörhet a háború a két banda között! És az aljas Frankie a mólónál le is lövi az öccsét, csakhogy mivel Terry messziről követte Jackie-t, lát mindent!
Terry ezek után közli a főnökével, Nick Richardsonnal, hogy felmond, majd Jackie temetésén elmondja Frankie-nek, hogy látta, mit csinált, és otthagyja a hüledező férfit. Érezzük, hogy itt már csak a leszámolás van hátra, ami Szent Patrik napján be is következik...
Még egyszer kiemelném a film képi világát, a kilencvenes évek kissé katarktikus, lepukkant világát, a könyörtelen bandaéletet, a kilátástalanságot, és mindent, ami ezzel jár. Eszméletlen jó dinamikájú dialógusok, remek kamerabeállítások, és a kékes-szürke színvilág sem éppen azt akarja láttatni, hogy itt minden happy... Komor, sötét tónusok, mindig siető, ideges bandatagok, és a helyzet szinte minden pillanatban feszült vagy éppen valami nagy robbanás előtt állunk. Dekadens hatású díszletek, rövid, szinte pattogó vágások, különböző kameraszögek nagyon intenzív váltása, ez mind hozzájárul a film pörgős, dinamikus egészéhez.
Terry sorsa egy igazi "Pygmalion-effektus", ami önmagát teljesíti be, nem is lehet más kimenetel. Fantasztikus mozi, erősen ajánlott mindenkinek. Nálam kult- és alapfilm!
