Ebbe a filmbe majdnem belesérültem, annyira gagyi, másrészről viszont óriási szórakozást nyújtott, de ez a megtekintés speciális körülményeinek volt köszönhető. Történt ugyanis, hogy elmentünk a Bem moziba egy meglepetés VHS nosztalgiavetítésre, amihez büntető hangalámondást ígértek. A büntető hangalámondás vissza is repített négy évtizeddel ezelőttre, a szokásos figura mondta alá ezt is, mint akkoriban az összes filmet, beleértve az akkori pornót, amit sose értettem, hogy minek kell lefordítani, de vicces volt (ááá, még, ne hagy abba, keményebben). A hanghibák is megvoltak, a film nagyobb része angol eredeti hanggal ment, de az utolsó fél óra németül, tökéletes flashbackben volt részünk. Talán a képminőség volt valószínűtlenül jó az akkori VHS-hez képest. A hálás közönség csapkodta is a térdét a röhögéstől minden percben.
Maga a produkció egy 1984-es Zs kategóriás tévéfilm, amely meglovagolta az akkori Star Wars őrületet, és annak ellenére, hogy bűn rossz, a Lucasfilm a nevét adta hozzá, nyilván anyagi okokra visszavezethetően. Van az a pénz. A cselekménynek nincs köze a Star Warshoz, ez egy három mondatban összefoglalható mese, amit épp az akkoriban nagyon menő mozifilmhez igazítottak. John Korty (korty, érted :)), egy sikertelen és szerencsére nem túl termékeny rendező hozta össze, az eredmény pedig egyáltalán nem Star Wars-os, hanem egy elfuserált Gyűrűk ura.
A lényeg röviden (spoiler jön, bár negyvenegy év alatt aki nem nézte meg, annak ez nem fog kárt okozni): Egy családi űrhajó, ami akkora, mint egy busz, lezuhan az Endoron, ami úgy fest, mint egy tetszőleges amerikai nemzeti park. A szülők eltűnnek, a gyerekek (nagyobb fiú, kisebb lány) kicsit kétségbeesettek, de találkoznak az ewokokkal, akik segítenek elmenni a hegyen-völgyön túlra, felkutatni a szülőket. Mennek, mendegélnek, kalandok érik őket, mennek, mennek és mennek. Többek között erdőn át, hegyen át, érik őket a kalandok non-stop. A Tolkien behatás nyilvánvaló. A fiú egy igazi idióta, mindig bajba kerül, de sose tanul belőle, de szerencséjére a mackók mindig megmentik. A végén meglesznek a szülők, persze sok viszontagság után. Aztán örvendezés, ünneplés az ewokoknál, és fuss el véle. Mondhatnánk, hogy megrágta ezt a remekművet az idő vasfoga, de igazából mindig is pocsék volt. Ha. a Bemben adják még hangalámondással, akkor nézd meg, úgy viccesebb, mint egy Dumaszínház, de más körülmények között óva intelek tőle, ezt simán mint filmet senkinek se kellett volna látnia, és a jövőben se kell senkinek megnéznie.
