Mint oly sok horrorrajongó a világon, én is rajongok a Stephen King történetekért, még úgy is, hogy köztudott tény, hogy King nemcsak a horror berkein belül írt kimagasló történeteket, hisz igencsak jól ért ahhoz, hogy a karaktereit megtöltse érzelmekkel. Jelen filmadaptációját sem merném egyszerűen csak a horror zsánerei közé szorítani, még akkor sem, ha szinte az összes filmbéli karakterével megjáratja a poklot.
Ezt a filmadaptációját mindig szeretteink elvesztésének elfogadásaként éltem meg, illetve, hogy meddig lenne képes elmenni egy ember azért, hogy a szerettei vele maradjanak. Mivel a film bővelkedik misztikumban, nemcsak egy sötét drámai szála van az egész hangulatának, hanem erre a misztikumra képesek voltak egy sok esetben igencsak hatásos horrorvonulatot is felépíteni (a kicsi Gage visszatérése és tettei már-már klasszikusnak is számítanak a horrorfilmek közt). Persze ezt elsősorban azzal tudták megteremteni a készítők, hogy hihetetlen jól működik a kontraszt az élő és a visszatért Gage közt, illetve, hogy az apját alakító Dale Midkiffet olyan helyzetbe löki a film történetvezetése, amiből senki nem jöhet jól ki.
A film másik igencsak erős pozitívuma a karakterábrázolás. Nagyon jól sikerült (szinte) a legtöbb fontosabb karaktert ábrázolniuk. Egyértelműen a kedvencem az öreg szomszédot, Jud Crandallt alakító Fred Gwynne (1926–1993) volt. Érdekes, hogy a készítőknél más színész neve fel sem merült eme karakter eljátszására, de azt kell, hogy írjam, meg is értem. Tulajdonképpen az egész film talán legfontosabb karaktere Jud volt, és ezt Fred Gwynne tökéletesen is hozza.
Szereplők terén talán csak az Ellie-t alakító Blaze Berdahl volt kissé erőtlen, de ezt az aprócska hibát a film forgatókönyvében keresném (amit nem mellékesen maga Stephen King készített el), hisz azért a könyvben sokkal fontosabb szerepe volt, bár az is igaz, hogy King ezt itt kissé felületesen használja csak fel.
Ez a film számomra nem elsősorban a félelmetes maszkok és számítógépes effektek miatt marad emlékezetes, hisz ezekből nincs sok (sőt, számítógépes effektet nem is nagyon használtak az egész film alatt), de azért a maszkok terén kritika nem érheti. Sokkal inkább a nyomasztó és sok esetben félelmetes hangulata miatt marad velem ez a film, ami már szinte az első perceitől jelen van. Ehhez persze a zeneszerzője, az Oscar-díjas Elliot Goldenthal is rengeteget tesz hozzá.
Talán azt írnám összegezve erről a filmről, hogy lehet, hogy nincs benne a tíz legjobb Stephen King filmadaptációban, de minden bizonnyal az egyik legnyomasztóbb atmoszférával megáldott adaptációt tisztelhetjük benne.
81 Kedvencek temetője (1989)
Egy tragédia után egy gyászoló apa felfedez egy ősi temetkezési helyet a háza mögött, amely képes feltámasztani a halottakat. több»
Szereplők: Fred Gwynne, Dale Midkiff, Denise Crosby, Brad Greenquist, Miko Hughes
