Annak idején, 2002-ben ez volt a 106. film, amit moziban láthattam. Ez a szám addig az évig egyéni rekord volt, s ezt is csak egyszer múltam felül azóta is, 2 esztendővel később, amikor 156 filmet néztem meg moziban (valamelyiket kétszer is).
Az Ali G Indahouse-t a Westendben láttuk. Valószínűleg azért ültünk be rá, mert amikor arra jártunk, a film aktuális kínálatában ez volt az egyetlen film, amit még nem láttunk. Bár ne tettük volna... Inkább néztünk volna meg egy másik filmet még egyszer, vagy jöttünk volna haza. Borzasztó döntés volt beülni rá. Iszonyatosan utáltam az egészet. Lesokkolva, letaglózva, valósággal legyengülve, iszonyatosan rossz érzesekkel jöttem ki a filmről. Én ezt a filmet undorítónak éreztem. Még szerencse, hogy Sacha Baron Cohen talán egy igazi kaméleonnak tekinthető, és nem tántorodtam el a filmjeitől egy életre. Azóta több filmje vagy alakítása is valamennyire pozitív benyomást hozott. Mint például A diktátor, vagy a Borat, amiket tévében láttam többnyire, vagy teljes egészében. Vagy a Sweeney Todd, és A nyomorultak, amiket moziban láttam. Bár a Nyomorultak nem feltétlen került be a kedvenc filmjeim közé, inkább amolyan közepes és felemás érzéseket hozó alkotásnak mondanám.
Viszont úgy emlékszem, hogy ebben a filmben – az addig a filmig számomra talán ismeretlen Samantha Barks, és az ebben a filmben nekem több okból is kifejezetten kellemes meglepetést okozó Russell Crowe mellett – Sasha Baron Cohen hozta az egyik számomra legpozitívabb és legemlékezetesebb alakítást. Hát igen... Az Ali G megformálása óta eltelt évek folyamán volt hova fejlődnie. Igaz, lehet, hogy ebben a filmben sem feltétlenül Sacha alakításával volt bajom elsősorban, már nem tudom. Viszont, ha egy filmet az ember kifejezetten utál, számára szinte mindegy, hogy a filmben ki hogy szerepel. Bár az is lehet, hogy részben vagy a remekebb alakítások hiánya, vagy épp az irritálóbb alakítások okozzák az adott film iránti ellenszenvet.
Egyébként még szerencse, hogy az Ali G Indahouse-t nem szilveszterkor láttam, mint ahogy jó néhány egyéb filmet, mert a szilveszteri mozizás szinte már hagyománynak számít nálam, talán amolyan "előrejelző/vetítő" kabala-szerűségként... Hanem valószínűleg pár nappal szilveszter előtt néztem meg ezt a filmet. Mégis elég rossz érzésekkel fordultam a következő esztendő felé, részben az eme film okozta sokk miatt is, amit minimum napokig tartott "kiheverni". Szinte lebetegített; lelkileg biztosan, de talán fizikailag is.
