Az 1988-ban bemutatott, Gyerekjáték című horrorszéria 1991-ben már azzal büszkélkedhetett, hogy e rövid idő alatt képes volt trilógiává bővülni, de mint oly sok filmnél, ez esetben is ez a fajta kapkodás folyamatos minőséggyengüléshez vezettet.
Míg az első Gyerekjáték (még a hibái ellenére is) egy szerethető kis horrorfilm volt, addig a második rész nem vállalt túl sokat, hisz tulajdonképpen leutánozták a készítők az első rész receptjét annyi változtatással, hogy a széria gonoszára összpontosítottak elsősorban. Ezért is merném azt írni, hogy Chucky karaktere a második részben született meg. Illetve volt még egy hatalmas előnye a második résznek a harmadik felvonással szemben, mégpedig az, hogy úgy tudott vicces maradni, hogy nem felejtették el a készítők, hogy alapjában véve ez még mindig egy horrorfilm.
Sajnos viszont, mint oly sok horrorfilmnél, a harmadik részt akár egyfajta vízválasztónak is tekinthetjük. Hisz sok horrornál itt már jelentkezhetnek azok a fajta repedések, amik döntő befolyással bírhatnak az adott rész, vagy a további részek színvonalára.
Ezt valahogy úgy értem, hogy egy sok részes film harmadik részénél szükséges egyfajta megújulás, és ezt sajnos igencsak kevés széria teszi meg, mert a legtöbb esetben megelégednek a készítők azzal, hogy harmadszor is megpróbálják letuszkolni a néző torkán a már jól ismert alapokat. Sajnos a Gyerekjáték harmadik részénél is ezt éreztem. Mondjuk mindentől függetlenül nem éreztem rossz résznek ezt sem, csak valahogy elmarad attól a minőségtől, amit az első két része volt képes számomra nyújtani.
Maga a története olyan, amilyen, bár az eddigi részek sem elsősorban a történetük miatt maradnak majd emlékezetesek. Azért itt már történetileg is fel tudtam akadni egy-egy adott pillanatán, na de spongyát rá, hisz én inkább annak örültem, hogy egy újabb Chucky kalandra invitál a harmadik része. Persze az azért tetszett a film történetében, hogy próbálja némiképp megőrizni a folytonosság érzetét, mármint, hogy továbbviszik az első két részből ismert Andy Barclay vonalat, de sajnos csupán ennyit neveznék pozitívumnak.
Az egyik legnagyobb hibája ennek a résznek, hogy rengeteg idegesítő karakterrel töltötték fel a szereplőgárdát. Bár ezen is azért még túl tudtam volna lendülni, hisz így lett volna szép számmal olyan karakter, akinek a minél hamarabbi és minél véresebb elhullásáért szorítottam volna, ezáltal Chucky-nak is lett volna lehetősége arra, hogy bőven kiélhesse gyilkos hajlamait ezen karaktereken, ehhez pedig nem kellett volna más, csupán kreativitás e téren. Na ezt viszont nagyon nem kapjuk meg.
A másik kissé zavaró dolog ebben a részben, hogy Chucky-t a legtöbb esetben már számítógépes munkálatokkal keltették életre, és ez sokszor nem épp a legjobban sült el, hisz ez idő tájt még igencsak gyerekcipőben topogtak a számítógépes animációk. Továbbá sok esetben éreztem azt, hogy Chucky már annyira nem is vicces, hanem inkább ripacskodó, ami kimondottan nem passzolt az eddigi megismert karakteréhez.
Úgy érzem, ha a forgatókönyvírónak, Don Mancininek több ideje lett volna dolgozni a történeten, egy sokkal, de sokkal élvezetesebb harmadik Gyerekjáték részt kaptunk volna, így viszont csupán egy végtelenül középszerű harmadik felvonás lett a végeredmény.
57 Gyerekjáték 3. (1991)
Nyolc év telt el azóta, hogy Andy Barclay-t utoljára megtámadta Chucky, a gyilkos baba. Chucky lelke szabadulni próbál a babatestbõl, ám ehhez egy másik lélekre van szüksége, és... több»
Szereplők: Brad Dourif, Catherine Hicks, Alex Vincent, Andrew Robinson, Perrey Reeves
