A színészként ismert Justin Theroux fogta magát, és átment a kamera túloldalára, hogy rendezőként is megmutathassa mit tud. Az eredmény pedig egy nagyon különös és rendhagyó romantikus film. A film főszereplőjére egy mizantróp ember, aki ráadásul kényszerbeteg tüneteket is produkál. Ennek az okairól nem tudunk meg túl sokat, csupán sejtetik, hogy a rossz szülői kapcsolatának tudható be az egész viselkedése. De nem is ez a lényeg, hanem sokkal inkább az, hogy egy ilyen ember, aki egyetlen barátját is elveszti, hogy fog tudni "visszajönni" az életbe, s jelen esetben befejezni egy félkész könyvet. Nyilván ehhez egy új kolléga, történetesen egy nő kell, akivel a főszereplő természetesen az elején egyáltalán nem jön ki jól, de az idő előrehaladtával mégis kialakul valami szimpátiaszerűség, sőt, már-már szerelem. Csakhogy jön a fordulat, az összeveszés, amiből vagy lesz békülés, vagy nem.
Aláírom, hogy a történet szintjén ez a film nem sokban különbözik a többitől, mégis nagyszerű élményt nyújtott, holott nem rajong a romantikus filmekért. Hogyan tudta ezt elérni? Az ellenállhatatlan karakterekkel és a színészekkel! Billy Crudup nagyszerűen hozta a főszerepet, hála neki, szerethetővé tudta tenni ezt az igencsak szánni való figurát. Mellette Mandy Moore is kiemelhető, aki megmutatta, hogy egy ilyen nehéz természetű embernek is megvannak a maga értékei, s bizony, nem mindig jó, ha összeszűröd a levet a phd-dolgozatod témavezetőjével. Emellett pedig ott voltak a "veteránok", vagyis Bob Balaban, Dianne West és Tom Wilkinson, akik nagyszerű játékukkal tették teljessé az élményt. Amivel még tovább megy a film a versenytársaihoz képest, hogy Rudy és Henry kapcsolata nem ér véget az előbbi halálát követően, s ez ad egy kis misztikus jelleget az egésznek. Plusz, láthatjuk Martin Freemant még az előtt, hogy a Hobbit-filmekkel és a Sherlockkal befutott volna.
Negatívumként annyit tudnék csak megemlíteni, hogy a sztori (egyik) fő konfliktusra csak az első óra környékén kerül sor, s mivel nem egy hosszú film (kb. 88 perc játékidő) ezért az ebből adódó probléma talán túl gyorsan megoldódik. Ezt némileg viszont ellensúlyozza az időnként nagyon ügyes képi megoldások, valamint a nem mindennapi soundtrack is.
Számomra nagyon jó élményt adott a Nélküled nem megy, úgyhogy aki egy kicsit is az átlagtól eltérő romantikát szeretne, annak nagyon is ajánlom!
