Antracit Alíz, a szürke kívánságtündér felkerekedik, hogy a vasorrú/aranyorrú bába birodalmában azt tegye, amihez a legjobban ért: kívánságokat teljesítsen. Mindenki tiszteli a képességeit, soha senki sem vonja kétségbe a szavát, és sorban állnak nála a megrendelők. Amikor elindul a történet, már épp a csalódott konkurencia próbálja megakadályozni a szokásos üzletmenetben. Megismerjük sötét lelkét, amint épp fekete vért aprít a sivatagi porba. Hatékonyan, nesztelenül és gyorsan, mint egy elfojtott kielégülés.
Miután a nép csodálatától övezve visszatér az irodájába, beérkezik a faluba a hős, aki legendásan jóban van az uralkodónővel, és megismerjük gigászi erejét, amivel minden akadályt legyőz. Az ellenállás ünnepelt hőseiként végül minden kívánságot teljesítenek, és sokáig élnek, míg meg nem halnak.
A film sárga és fekete, mint a Szahara. Színekkel nem terhelik a nézőt. Olyan lehangoló képet tárnak elénk, amilyet csak tudnak. A világban nincs helye kérdéseknek és tudományos magyarázatoknak. Egyszerűen csak szép, mint egy pinceajtó. A grafika és az ábrázolás kellemes hangulatot teremt, amit a rendezés és a töredezett cselekményvezetés negyed óránként megpróbál legyilkolni. Ez a kettősség és önellentmondás hajtja előre a filmet, és repíti bele hőseinket abba a pöcegödörbe, ahol a legragyogóbb szívek is elvesznek, majd belesimulnak a hangtalan sikolyok tengerébe.
A látvány nagyon hasonlít a hasonló stílusú, sötét fantasy filmek sokaságára. Őrült, mint a Mad Max, érdektelen, mint a Beowulf, sárga, mint a 300, poszt-apokaliptikus, mint a Majmok bolygója. Nem akar kitűnni, inkább csak szépen csinálni azt, amit a rajongók szeretnek. Ez sikerül is neki. A sok félig lepusztult toronyház és vasszerkezet, a törmelékek mindenhol, az egymáshoz nem illő tárgyak összessége. Sokkal sablonosabb, mint a Gyűrűk ura, és sokkal aprólékosabb, mint a Skorpiókirály.
Ami talán a legnagyobb csapás volt a filmnek, az a képregényszerű történetmesélés. Ahol egymástól elkülönült jelenetek fűződnek egy folyammá, és próbálnak előrehaladni, de csak döcögősen sikerül nekik. Párbeszédek és fegyverek csattogása töri meg a csendet, és kényszeríti ki a figyelmet egy-egy kiragadott pillanatra, ahol a szereplők sem tudják, hogy mibe keveredtek. Statikus beállítások után harcjelenetek tűnnek fel tettetett dinamizmussal, hogy meg ne sértsék az egyhangúságot, ami egy festményként tartja össze a szereplőket, és zárja el egy vitrinbe, hogy sose érezzük közel magunkhoz.
Alys karaktere rejtélyes, amilyennek egy boszorkánynak illik lennie. Milla már nem az a fiatal torna tündér, mint ami a Resident Evilben volt, de azért még ott van benne a rutin, hogy megmutassa, mi minden maradt meg benne. Továbbra is jobban néz ki, mint amennyire jól játszik, de talán ezért kerülhetett be a filmbe. Itt szinte csak arra van szükség, hogy végigpózolja az egészet.
Dave Bautista egyszerűen annyira hozta a szokásos formáját, hogy fel sem tűnt volna, ha hirtelen Drax szerepében folytatja. Már-már hiányoztak a zavaró beszólásai. Tökéletesen semmilyen volt, és ezt vártam tőle.
Amara Okereke olyan kevés lehetőséget kapott a hibázásra, hogy szinte már jó volt. Üdítő fekete folt a szürkeségben. Deirdre Mullins szintén megoldotta a teljes szereplését 4 testhelyzetben kb. mozdulatlanul. Ez a következetes semmilyenség szuggesztíven húzza végig a tekintetet, és nem ereszti. Komótos bandukolás a ködös erdőben teliholdnál.
A világ, ugyanúgy, mint a hasonló filmekben: minden észszerűséget mellőz. A forgatókönyv, a párbeszédek egyaránt elszakadnak a realitástól, és sokszor giccsbe hajlóan zavaróak. Néha volt olyan érzésem, hogy pár elszabadult kamasz készítette a látványterveket a rajzszakkörön az ötösért.
Szép reményekkel indult a film, amik hamar elhamvadtak. Magunkra zártuk a kazán ajtaját, hogy a kormon és a lobogó lángon keresztül felfedezzük az élet szépségét. Ehelyett megkaptuk a kazánajtó egyhangú mintázatát, és a ropogó tűz nyugtalanítóan elmúlást idéző támogatását.
Komor fantasy rajongóknak javasolt megtekinteni. A főhősök ármánykodással teli szerelmi története miatt a gyógyíthatatlan romantikusoknak is tud adni egy kis változatosságot. Aki akcióra vágyik, az lapozgasson inkább akciós újságot, vagy keressen egy 5 perces összefoglalót a filmből! Egyedül a minőségi eredmény húzta fel az értékelést közepesre. Az alapok nagyon gyengék.
49 A Kárhozott Vidék (2025)
A történet középpontjában Gray Alys (Milla Jovovich), egy hatalmas és rettegett boszorkány áll, akit egy királynő megbíz, hogy szerezzen számára egy mágikus képességet, amely... több»
Szereplők: Milla Jovovich, Dave Bautista, Sebastian Stankiewicz, Caoilinn Springall, Arly Jover
