Közel három évtizede tapasztaljuk, hogy Románia filmgyártása valami hihetetlen fejlődést mutat. Sokan nevezik román új hullámnak a jelenséget, amelyet főként a társadalomkritikus és a szociálisan érzékeny témakörök, az ember önnön hibáira, viszontagságaira és gyarlóságára reflektáló filmalkotások jellemeznek. Számos kiemelkedő darabja van az érának, amelynek minden bizonnyal (és reményeink szerint) még közel sincs vége. A Fütyülök az egészre (vagy ha szó szerint kívánjuk lefordítani az eredeti címet: Ha fütyülni akarok, fütyülök) pedig még ezen alkotások közül is kiemelkedik a súlyosan lehangoló mondanivalója következtében.
Egy fiatalkorúak börtönében járunk, valahol Romániában. Szinte kizárólag ezen a szürke, rideg, matt helyszínen játszódik a film cselekménye, amely rögtön felettébb nyomasztó érzetet kelt bennünk. Nem derül ki pontosan, hogy a főhősünk, Silviu miért került börtönbe, viszont égbekiáltó bűne nem lehetett, mert - mint megtudjuk - öt nap múlva kiengedik - bizonyára egy kisebb, komoly következményekkel nem járó stikli állhat a dolgok mögött. A kiszabadulás előtti napokban Silviut meglátogatja kisöccse, aki közli vele, hogy frissen hazatért közös édesanyjuk ki akarja vinni magával Olaszországba. Silviu, aki egyedül nevelte fel öccsét (az anyja egyedül hagyta őket, mikor kiutazott), ezáltal mindennél fontosabb számára a fiú, ezt nem hagyja annyiban. Mivel helyzete egyre inkább kezd kilátástalanná válni, súlyos döntésre szánja el magát, melynek súlyos következményei lesznek.
Bármikor összeállhatnak úgy az események az életben, amitől egyszerűen megbomlik az ember elméje, máshogy értékeli a helyzeteket és teljesen elveszíti a józanságát. Olyan tényezők ezek, amire nincs behatásunk, csakis a teljes kiszolgáltatottság érzése. Sokféleképpen tudunk megküzdeni a helyzettel, és olykor-olykor nem a legjobb megoldás mellett dönt az ember. A Silviut alakító George Pistereanu nagyon hitelesen alakítja a megtört kamaszfiút, aki már ekkor több pofont kapott az élettől, mint az átlagemberek egész életükben - külön kiemelendő, hogy amatőr színészről beszélünk.
Az utóbbi évek román filmjeire jellemzőek a zárt terekben folyó diskurzusok, az esetek többségében kényelmetlen témáról. Ezeket ebben a műben is sorozatosan megkapjuk. Mivel csak nagyon rövid időre hagyjuk el a börtönt, a filmnézőben is keletkezik egyfajta kellemetlen bezártságérzés. Van valami kényelmetlenül fojtogató abban, ahogy a fehérre meszelt, koszos falak közé vagyunk bezárva. S mondjuk ki, többségében jogosan elítélt bűnözök közé, akik jól láthatóan nem ma született bárányok. A tettlegességig elfajuló beszélgetés anya és fia között, a sorozatos inzultusok a börtönben és a kávéházi jelenet mind-mind ezt a feszélyezettséget erősíti bennünk, ami az egész mű alatt jelen van.
A Fütyülök az egészre nagyon megrázó börtöndráma, méltó helye van a legjobb román filmek között. Semmi mesterkéltséget nem kapunk, csak a színtiszta, kemény valóságot. Egy csepp giccs sincs a történetben, ami egy ilyen téma feldolgozásánál nagyfokú profizmusra vall.
