A halálnak van egy kulcsfontosságú aspektusa – ki rendezi el otthonunkat és holminkat, ha már el kell búcsúznunk az élettől? Nos, létezik ilyen szolgáltatás (pl. Koreában), akik tisztelettel és törődéssel elvégzik ezt a feladatot. És létezik egy hihetetlenül megindító, keserédes, olykor könnyeket fakasztó, tíz epizódos filmsorozat, a Mennybemenetel, ami lassan feltárja az élet, a halál, a család és a barátság körüli gondolatokat. Arra késztet, hogy mélyebben elgondolkodjunk a jó és a rossz fogalmán, többdimenzióban ábrázolva, hogy a valóság nem olyan fekete-fehér, mint amilyennek azt az élet – felületesen szemlélve – állítja. A főszereplő Geu-ru – aki neurológiai rendellenességgel, Asperger-szindrómával él – hatalmasat alakít a szerepében, és a filmesek is bravúrosan, tisztelettel és finoman ábrázolják a karakterét. Rengeteg érzékeny történetszál van a sorozatban, ami valójában egy kemény dráma, témája komor, sokakat fájdalmasan érinthet. Mindemellett szeretetteljes, szokatlan és egyedi alkotás. Aki csak próbálkozik a sorozattal, de nem érinti meg, az hamar abba fogja hagyni, és rájön, hogy nem neki való. Akinek a lelke mélységekre, kötődésre vágyik, annak tetszeni fog. Nem „darálós” műfaj, én napi egy-két résznél többen nem javaslok, mert a hangulata mély szakadékba is taszíthat. De őszintén érzem, hogy szükségünk van erre is.
A halálnak van egy kulcsfontosságú aspektusa – ki rendezi el otthonunkat és holminkat, ha már el kell búcsúznunk az élettől? Nos, létezik ilyen szolgáltatás (pl. Koreában), akik tisztelettel és törődéssel elvégzik ezt a feladatot. És létezik egy hihetetlenül megindító, keserédes, olykor könnyeket fakasztó, tíz epizódos filmsorozat, a Mennybemenetel, ami lassan feltárja az élet, a halál, a család és a barátság körüli gondolatokat. Arra késztet, hogy mélyebben elgondolkodjunk a jó és a rossz fogalmán, többdimenzióban ábrázolva, hogy a valóság nem olyan fekete-fehér, mint amilyennek azt az élet – felületesen szemlélve – állítja. A főszereplő Geu-ru – aki neurológiai rendellenességgel, Asperger-szindrómával él – hatalmasat alakít a szerepében, és a filmesek is bravúrosan, tisztelettel és finoman ábrázolják a karakterét. Rengeteg érzékeny történetszál van a sorozatban, ami valójában egy kemény dráma, témája komor, sokakat fájdalmasan érinthet. Mindemellett szeretetteljes, szokatlan és egyedi alkotás. Aki csak próbálkozik a sorozattal, de nem érinti meg, az hamar abba fogja hagyni, és rájön, hogy nem neki való. Akinek a lelke mélységekre, kötődésre vágyik, annak tetszeni fog. Nem „darálós” műfaj, én napi egy-két résznél többen nem javaslok, mert a hangulata mély szakadékba is taszíthat. De őszintén érzem, hogy szükségünk van erre is.