Nehezen vettem rá magam, de megérte. Olyan sorozat, amin nem kell gondolkodni, de mégis. A párbeszédeket nagyon szeretem. Akikkel nem tudok, és szerintem Tim Burton sem tudott mit kezdeni, az a szilikontól már mimikai játékra képtelen Catherine Zeta-Jones és Luis Guzmán bárgyú jelenléte, akik semmit nem tesznek hozzá a sorozathoz. Egyszerűen végig idegennek érzem a jelenlétüket, és ahányszor rájuk nézek, eszembe jut az eredeti filmben Anjelica Huston parádés játéka, ezt egyszerűen nem hogy nem közelítik meg, de egyenesen érfelvágósan rossz nézni őket. Hozzáteszem, Luis Guzmántól én sem indulnék be. Valamint a méhecskés srác játéka is felszívódik a második évadra, és ezt tetézi a színészi játékra szintén képtelen Wednesday öccsét játszó színész is. Erőltetett, bárgyú, szánalmas, arról nem is beszélve, hogy ezzel szintén elviszi a hangsúlyt Jenna Ortegáról, aki egymaga elviszi a hátán a sorozatot.
Nehezen vettem rá magam, de megérte. Olyan sorozat, amin nem kell gondolkodni, de mégis. A párbeszédeket nagyon szeretem. Akikkel nem tudok, és szerintem Tim Burton sem tudott mit kezdeni, az a szilikontól már mimikai játékra képtelen Catherine Zeta-Jones és Luis Guzmán bárgyú jelenléte, akik semmit nem tesznek hozzá a sorozathoz. Egyszerűen végig idegennek érzem a jelenlétüket, és ahányszor rájuk nézek, eszembe jut az eredeti filmben Anjelica Huston parádés játéka, ezt egyszerűen nem hogy nem közelítik meg, de egyenesen érfelvágósan rossz nézni őket. Hozzáteszem, Luis Guzmántól én sem indulnék be. Valamint a méhecskés srác játéka is felszívódik a második évadra, és ezt tetézi a színészi játékra szintén képtelen Wednesday öccsét játszó színész is. Erőltetett, bárgyú, szánalmas, arról nem is beszélve, hogy ezzel szintén elviszi a hangsúlyt Jenna Ortegáról, aki egymaga elviszi a hátán a sorozatot.