Még bőven a rendszerváltás előtt, 1984-ben mutatták be ezt Rákosi-rendszer egyik szégyenfoltjával, a kitelepítésekkel foglalkozó drámát. Sziráky Lucyt az operettekben játszó színésznőt a gróf férje miatt (akitől egyébként két éve már elvált) kitelepítéssel sújtották, mint a nép ellenségét. Drámai és néha burleszkbe illő események követik egymást, ugyanolyan kíméletlen látásmóddal, mint a rendező „Tanú” című filmjében, bár annak a zseniális szintjét nem érte el. Udvaros Dorottya csodálatos alakítását kell elsősorban kiemelni, a mai felkapott „csillagocskák” a lába nyomába sem érnek. Nagyszerű érzés, hogy ilyen nagy tehetségű színésznő szereplését bármikor újra lehet nézni. (Nevéhez fűződik egy másik emlékezetes alakítás is, a „Nyugalom”, ahol szintén színésznőt játszott.) A többi szereplő is ragyogóan teljesített, Szacsvay László és Bezerédy Zoltán nevét kell feltétlenül megemlíteni, aki énekesi tehetségét ritkán látható frontális meztelenségben mutatta be. Őze Lajos Zimányi főszerkesztő, később színházigazgató alakjában percekre tűnt csak fel, de azok a jelenetek mélyen az emlékezetembe rögzültek.
Még bőven a rendszerváltás előtt, 1984-ben mutatták be ezt Rákosi-rendszer egyik szégyenfoltjával, a kitelepítésekkel foglalkozó drámát. Sziráky Lucyt az operettekben játszó színésznőt a gróf férje miatt (akitől egyébként két éve már elvált) kitelepítéssel sújtották, mint a nép ellenségét. Drámai és néha burleszkbe illő események követik egymást, ugyanolyan kíméletlen látásmóddal, mint a rendező „Tanú” című filmjében, bár annak a zseniális szintjét nem érte el. Udvaros Dorottya csodálatos alakítását kell elsősorban kiemelni, a mai felkapott „csillagocskák” a lába nyomába sem érnek. Nagyszerű érzés, hogy ilyen nagy tehetségű színésznő szereplését bármikor újra lehet nézni. (Nevéhez fűződik egy másik emlékezetes alakítás is, a „Nyugalom”, ahol szintén színésznőt játszott.) A többi szereplő is ragyogóan teljesített, Szacsvay László és Bezerédy Zoltán nevét kell feltétlenül megemlíteni, aki énekesi tehetségét ritkán látható frontális meztelenségben mutatta be. Őze Lajos Zimányi főszerkesztő, később színházigazgató alakjában percekre tűnt csak fel, de azok a jelenetek mélyen az emlékezetembe rögzültek.