A második rész úgy szakít az első rész hagyományaival, hogy megtartja belőle a legjobb elemeket, de eltér tőle annyira, hogy felkeltse a nézők figyelmét. Paul kalandjai az eredeti történet mentén haladnak tovább, és Hans Zimmer úgy felülteti a zene hátára a történetet, mintha egy homokféregre pattantunk volna fel. Zendaya kihasználhatja a nagy felhajtást, és begyűjtheti az Oscar-díját a filmért.
A történeti hűség többé-kevésbé megmaradt. Nagyon hosszú lett a film, de így is mellőzött sok könyves elemet. Ami a Herbertséget illeti, abban kicsit gyengélkedett, de így is abszolút élvezhető és hű maradt az eredeti stílushoz. Meglepő, de érthető volt például a Harkonnenek tipikus piros-fekete színvilágához illeszkedő fekete-fehér fényképezés. Kicsit a római gladiátorok és császárok világát idézte az a fakó sárga ábrázolás, amit a korabeli filmekből megszoktunk.
Mintha összecsapott volna Spárta és Róma az afganisztáni/izraeli/arab háborúban. Némi háborús propagandát sikerült belevinni a valláson keresztül. A világ sivatagos térségeiben uralkodó vallások mind helyet kaptak. Mivel 13+ kategóriába került, így a vad ágyjelenetek most kimaradtak. Kaptunk helyette vad harci jeleneteket. Ez jól megfért a Muad'Dib vallás szent háborújával, amire felépült a végkifejlet.
Egy kicsit szerepjátékosra sikerült a legtöbb csata, ahol vegyesen lézerfegyverek, kardok, tőrök, bombák és még számtalan más harci fegyver vonult fel a győzelemért. Volt, ami zseniálisan megkomponált, és volt, ami gyerekesen látványos volt. A kriszkéseket sem láttuk dominánsan villogni, inkább csak harcoltak valamivel.
A film legnagyobb hátránya, hogy az eredeti történet ismerete nélkül nagyon nehéz követni az eseményeket, és megragadni a pillanatokat. Ha valaki most látja először a Dűnét, akkor a homokféreg lovaglás nem több egy kutyasétáltatásnál. Erősen épít a háttérismeretre és a rajongásra, nem hagy teret meghatározó pillanatok valódi kibontására. Aki nem rajongó, az hamar elunja magát.
A film legnagyobb előnye a látvány és a zene. Mindkettő lenyűgöző és mestermű. Egy olyan eredményt kaptunk, amire minden mozinéző vágyik mostanában. A Transformers-filmek látványorgiáját kapjuk Herbert nagyszerű karaktereivel.
Hiányzik a mai PC világban megszokott tökéletes egyensúly és direkt politikai mondanivaló. Bujtatottan megkapjuk, de ezt már tudjuk Virág elvtárstól. Ez nagy szerencsénk, mert sokan kisétáltak volna, ha beleerőltetik. A moziban csend és feszült figyelem uralkodott, így azt hiszem, sokan voltak elégedettek a végére.
Kicsit tartok a folytatástól, mert azok a történetek sokkal kevésbé látványosak, mint a nagy arrakisi csata. Egy gyenge harmadik rész után nehéz lenne még hármat gyártani.
A második rész még olyat is képes a moziteremben megszólítani, aki a sci-fi műfajt kerüli. Jól pozicionált, sikeres alkotás született, ami minden korosztályt kiszolgál. Csak bátran!
77 Dűne: Második rész (2024)
akció | dráma | kaland | sci-fi
Egy messzi jövőben, amikor bolygóközi királyságok között oszlik meg a hatalom, két uralkodó dinasztia ádáz harcot vív az Arrakis bolygó feletti uralomért. E világon hatalmas... több»
Szereplők: Timothée Chalamet, Zendaya, Christopher Walken, Javier Bardem, Josh Brolin
