Régóta szerepelt már ez a francia film a megtekintésre váró filmjeim listáján, de az elmúlt napokban végre sikerült bepótolnom efféle elmaradásomat, és azt kell hogy írjam, számomra nagyon is tetszett a végeredmény.
Talán azzal semmi fajta spoilert nem árulok el a filmmel kapcsolatban, ha tisztába tesszük magát a műfaját eme produkciónak. Merthogy a horror műfajától igencsak messze van, vígjátékként egyáltalán nem lehet számba venni (hacsak nem mint egy szatírát), merthogy eme film egy nagyon érdekes dráma. Őszinte leszek, mikor feltettem a megnézendő filmjeim listájára, egy kutyás horrorfilmként képzeltem el (mondjuk úgy, mint a Cujót vagy a Fehér dög című filmet), és úgy is kezdtem bele. Nos, horror téren piszkosul hoppon maradtam, viszont azt kell hogy írjam, hogy eme film rendkívül érdekes volt, és engem képes volt teljesen magával ragadni. Már maga a főszerepben látható bullterrier miatt közel került a szívemhez ez a film, de amivel végképp képes volt levenni a lábamról, az a kimondottan érdekes története. Kevés olyan film jut az eszembe (főleg ilyen komoly hangvételű), ahol a történetet egy kutya lelkivilágából közelítik meg. Talán inkább egy könyv ugrik be e téren elsőre, méghozzá a James Herbert (1943-2013) által írt, 1977-es Fluke című regény, amit idehaza Préda címen adtak ki könyvben, de az is csak azért, mert ott is a főszerepben egy kutya van, és a történetét az ő nézőpontjából és a gondolatai által ismerjük meg.
Egy másik olyan dolog, ami igencsak hamar megfogott ebben a filmben (még úgy is, hogy egyáltalán nem mondanám a kedvenc nyelvezetemnek a franciát), az a Baxter névre hallgató, bullterrier hangját szolgáltató Maxime Leroux (1951-2010) színész pazar narrációja. Egyszerűen nem tudok mást írni rá, csupán annyit, hogy kiváló volt. Ahogy ezen a hangon megismerhetjük egy kutya gondolatait, bánatát, vágyakozását arról, hogy miért fontos számára az ember, az tényleg magával ragadó volt. Történetileg sem lehetne egy könnyed kis filmecskeként tekinteni eme produkcióra, merthogy pokolian erős társadalomkritikával rendelkezik. Elképesztő erővel vágja a néző arcába azokat a groteszk dolgokat, hogy nincs rossz kutya a világon, hanem csupán rossz emberek, akik egyáltalán nem értik meg egy állat lelkivilágát.
A Baxter című film egy mély, filozofikus gondolatokkal átszőtt utazás, ami sokszor kimondottan lassú történetvezetéssel operál. Azt is írhatnám, hogy erősen altatja a nézőjét a végső konklúziójáig, de amit majd ott kapunk, azt senki nem felejti könnyen el. Számomra egyértelműen a kedvenceim közt a helye ennek a filmnek.
62 Baxter (1989)
Baxtert, a bull terriert az édesanyjának ajándékozza egy nő, ám a jószág idővel egyre agresszívebbé válik. Úgy tűnik azonban, mindezt csupán parancsra teszi. több»
Szereplők: Evelyne Didi, Jean-Paul Roussillon, Lise Delamare, Jacques Spiesser, Jean Mercure
