A film az első perctől megerősíti a nézőt abban, hogy ne számítson semmi átlagosra. A kosztümök, a hanghatások, a fényképezés közelsége és lopakodó jellege felerősíti a mondanivalót: a képzelt univerzumunk kicsit sem átlagos és fájdalmasan valóságmentes.
Többször megfordult a fejemben, hogy ezt hogyan lehetett röhögés nélkül eljátszani? Rejtély. Mindenki kiválóan teljesít ebben a szürreális mesében. A filmélmény olyan, mint megnézni az Alice Csodaországban-t vagy az Óz, a nagy varázsló meséjét a feje tetejére állítva. Kicsit borzongató, kicsit ijesztő, és minden máshogy működik benne.
Alföldi Róbert zseniálisan kíméletlen volt, és tökéletesen megvalósította a vattacukros kaszást. A Főnök, aki végtelenül toleráns, de csak a saját érdekeit nézi. Csobot Adél, aki a jótündér volt. Ő volt a vászon, amin át megjelenhetett a valóság közelsége és a felszínes barátságok ígérete. Polgár Csaba megmaradt álmodozó szemű reménykedő kívülállónak, aki a racionalitás álcája mögül hirdette minden idők örök igazságát: a függőség a szerelemben is súlyos, nem csak a macskákkal kapcsolatban. Törőcsik Franciska olyan, mint Schrödinger macskája. Olyan, mintha lenne valahol, miközben mindenhol van, és mégsincs sehol. Látjuk végig, de sosem tudjuk meg, hogy csak képzelet vagy valóság. Ahogy Deckard sem fedte fel valódi énjét a filmben, úgy Fáni is rejtegeti önmagát a nézők elől. Egy percig nem lehetünk biztosak benne, hogy ő csak egy álom vagy az álmodó.
Szeleczki Rozália zseniálisat alkotott. Sikerült úgy megkomponálni az egész művet, hogy végig hiányérzetünk van. Végig megkapjuk a tömény értelmetlenséget és a zagyvaságot, hogy nézőként pont úgy érezzük magunkat, mint a főhős. A jelenetek egymás után következése csak a véletlen műve. Minden lépés a történetben egy időn kívüli kvantumugrás, ami nem ígér semmit. Elindulunk a bonyodalomtól, és megérkezünk egy második bonyodalomba. Úgy fejlődik közben a karakter, mintha egy spirálban rohanna előre, és reménykedne, hogy kifelé szalad a labirintusból.
Nagyon szerettem a zenéket. Szépek voltak a színek, igényes a díszlet, profi a smink. A körítésben nem volt hiba. Franciskához nagyon illett a szerep. Jó választás volt!
Azért nem tudok a filmre 2 csillagnál többet adni, mert komoly elszántság és munka kellett hozzá, hogy végignézzem. Annyira nem tudtam átérezni semmit a látottakból, és egy pillanatra sem éreztem, hogy megszólított a film, hogy folyton elkalandoztam. A filmben a drámaiság és a mondandó pont olyan súlytalan volt, mint Kapu Tibor az űrállomáson. Nagyjából ekkora távolságot tartott végig a film tőlem. A mindent átitató báj és tévképzet hiteltelenné tett minden mondandót, és egy következmények nélküli világként ábrázolta a tévképzeteket, mint párkapcsolati nehézséget.
A filmben ott van a bántó kapcsolat, a tévképzetes szereplők, a traumák erős hatása, a szabadulás a bénító élményektől, és ott van mindennek a közepén egy kép egy lányról, aki elveszett érzéseit próbálja igazolni. Az egész sajnos nem áll össze. Leginkább az "igen, tudom, haladjunk" érzést pengeti a lelkemben, és nem azt, hogy megkönnyebbüljek a valódi párkapcsolat sikerétől. Csak nézőpont kérdése, hogy minden csoda, vagy nincsenek csodák. Azt, hogy melyik igaz, döntse el a néző.
A mesés hangulat miatt gyerekek megnézhetik, érteni alig fogja valaki.
67 Cicaverzum (2023)
dráma | romantikus | vígjáték
Fáni, a fiatal nő nehezen találja párját. A lány teljesen lemondott arról, hogy valaha is szerelmes lehet még, egy nap viszont egy fekete macska kezd el neki udvarolni. Fáni sikeres... több»
Szereplők: Alföldi Róbert, Törőcsik Franciska, Udvaros Dorottya, Csobot Adél , Patkós Márton
