A Pixar egyik legjobban várt folytatásaként tér vissza Riley, immár kamaszodó főhősünk fejébe, akit pubertásba lépve újabb érzelmi hullámvasút is sújt. A film stílusában és hangulatában magabiztosan őrzi az előd játékosságát, színes vizualitását és érzékenységét, miközben a retrófuturisztikus, vibráló belső világot most még több, szellemességgel és humorral teli helyzet gazdagítja. A cselekmény középpontjában Riley önazonossági válsága és a megfelelési kényszer áll: az új érzelmek (Feszkó, Irigység, Ciki, Uncsi) színrelépése felforgatja a régi gárda – Derű, Bánat, Harag, Majré, Undor – addigi egyensúlyát, a fő konfliktus pedig Riley identitásának és barátaihoz, új környezetéhez való viszonyának átrendeződése körül bonyolódik. Színészi játék terén a magyar szinkron és az eredeti hangok is szerethetően hozzák az érzelmek eltúlzott karakterjegyeit, míg a forgatókönyv szellemesen egyensúlyozza a komoly felnövés-témákat és a könnyed, családbarát humort.
Rendezésében az újonc Kelsey Mann megtalálja a helyét: magabiztosan folytatja az első film világépítését, bár az újdonság varázsa ezúttal kevésbé üt át, érződik némi önismétlés, és nem minden új karakter kap elég hangsúlyt vagy kidolgozottságot. Objektív szempontból a film még mindig az egyik legintelligensebb és legérzékenyebb animációs alkotás, ám a kamaszkori témák elmélyítésében lehetnének bátrabbak és kevésbé didaktikusak. Szubjektíven is szerethető, sírós-nevetős, szívvel, lélekkel készült mű, bár felnőtt nézők számára kicsit felszínesebb, tapasztalatlanabb, mint elődje. Célközönsége a gyerekek, tinédzserek, családok, valamint a Pixar-rajongók, de igazán azok értékelik majd, akik érzékenyebben rezonálnak az érzelmi nevelés és a felnövés dilemmáira.
85 Agymanók 2 (2024)
A Pete Docter és Ronnie Del Carmen rendezésében készült 2015-ös Agymanók hatalmas sikert aratott a közönség és a kritikusok körében egyaránt, hiszen az animációs film az... több»
