J. Lo két arca

2024.05.24 20:29 Tonyka Olvasottság: 760x

2

Már a bemutató alapján felszisszentem párszor. Okés, mostanság próbálják akció jellegű, sztem Lopeznek karakteridegen sztorikba beleszuszakolni. De hát ki vagyok én, hogy beskatulyázzam őt a romantikus vígjátékokba? Rendben, volt egy Most már elég! vagy A sejt, de ezek üdítő kivételek. Azért nekiestem, sci-fit nem hagyok ki, hisz az egyik kedvenc műfajom.

Meg kell valljam, az első 20 perc meglepett, mégpedig pozitív irányba. Jól indult a történet, és a látvány is egészen rendben volt. Nagyot azért nem gurítottak a forgatókönyvírók. AI fellázad, irtsuk ki az emberiség nagy részét.

Manapság igen népszerű ez a koncepció. Nos, innentől nem is igazán tartogat meglepetéseket, csavarokat a folytatás. Némi ködösítést hagynak főhősnő motivációját illetőleg, amiről tudjuk, hogy majd a végén előhúzzák a kellő pillanatban. Színészileg nem ez lesz pályafutásának csúcspontja, az egészen biztos. Kettő egész arckifejezést kapunk. A meggyötört szenvedő és az elszánt, most pedig jól megmutatom. Logikát ne keressünk, van benne pár bukfenc, némi következetlenséggel fűszerezve. Természetes, hogy a leggyengébb láncszem lesz a legerősebb, és minden lelki traumáját kisírja, levetkőzi az utolsó negédes jelenetek egyikében. A jól induló látványvilág hamar átmegy a ma már szokásos, gyengébb faltól falig VFX-CGI kombóba, kinek melyik tetszik jobban. Nem ártott volna A holnap határa vagy az Avatar profizmusa. Apropó Avatar, hát vannak pillanatok, mikor Pandorán érezzük magunkat. Szóval merítettek pár nevesebb produkció világából. Van pár már-már zavaró jelenet. A testpáncélban való összevissza csapódás, kapaszkodás többször visszatér, sokkal többször, mint kellene. Van azért pár fantáziadús megoldás, ilyen az orvoslás bemutatása. Megkapjuk az üzeneteinket, félhetünk a mesterséges intelligenciától, de hibátlan társunkká is válhat. Egyszer nézhető, mély nyomot nem fog hagyni.